Kérdezz-felelek a 85-szörös magyar válogatott hálóőrrel a szombathelyi Király Sportlétesítményről, a skorpióvédésről, arról, hogyan kell vizet fakasztani egy repülőgép ülésének karfájából, a virágkötésről, a kézilabdáról és egyebekről.

NV: Milan, Fiorentina, Chelsea, Arsenal, Real Madrid, Manchester City… csak néhány azon klubok közül, amelyek annak idején megkörnyékeztek. Nem bántad meg, hogy a Hertha annyira ragaszkodott hozzád?

Király Gábor: Egy percig sem bántam meg, hiszen a döntés nem az én kezemben volt. Megtisztelő érzés, hogy ezek a klubok megkerestek, de a Hertha annak idején úgy döntött, hogy nem enged el, és én ezt elfogadtam.

NV: Mit csinálsz Münchenben, a szabadidődben? Mi a hobbid a focin kívül?

KG: A müncheni szabadidőmben a családdal vagyok. Mivel családcentrikus ember vagyok ezért minden szabadidőm a családé. Biciklizünk, moziba járunk, együtt játszunk és tanulunk a gyerekekkel. Emellett szeretek könyvet olvasni vagy éppen természetfilmeket nézni. Továbbá a távolból most már kilenc éve foglalkozom a Király Sportlétesítménnyel és a Szabadidősport Egyesületünk napi munkájával.

NV: Mesélnél egy kicsit bővebben erről az Egyesületről?

KG: A Király Sportlétesítményt 2003-ban építettük, majd három évvel később a családdal megalapítottuk a Király Szabadidősport Egyesületet. Szeretném visszaadni a sportnak, amit egész életemben kaptam tőle. Láttam a német és angol körülményeket, sokat tanultam a pályafutásom alatt. Ezeket szeretném átadni a sportszerető embereknek, hogy minél többen jöjjenek a szabadba és válasszanak a különböző sportolási lehetőségek közül. Az ott dolgozó emberek személyesen is aktív szereplői annak, hogy a létesítmény és az egyesület a helyes irányba fejlődjön. Ezt nekem a távolból kell igazgatnom, de a jó csapatmunka úgy látszik eredményes. Édesapám, Király Ferenc igazi „házigazdája” a létesítménynek és elnöke az egyesületnek.

NV: A Bayernnek vagy az 1860 Münchennek van több szurkolója a bajor városban?

KG: A Bayern nyilván sokkal népszerűbb csapat világszerte, de Münchenben több az 1860 szurkoló. Egyébként így van ez Manchesterben is. Ott a Citynek szurkolnak többen a városban.

NV: Meglepően sok fiatal kapusunk játszik manapság külföldi klubokban, gondolok itt elsősorban Bogdán Ádámra, Gulácsi Péterre, Fülöp Mártonra, Megyeri Balázsra vagy Köteles Lászlóra. Mi a véleményed róluk és milyen karrierépítési tanácsokkal segítenél nekik?

KG: Szurkolok nekik, hogy minél messzebbre jussanak és minél tartósabb ideig. Ők tudják, mit akarnak és biztos vagyok abban, hogy mindent elkövetnek, hogy jó irányba haladjon a pályafutásuk. Amikor mi fiatalok voltunk, akkor is voltak külföldön magyar kapusok: Petry, Hajdú, Végh, Sáfár, Babos, Szűcs, Vezér, Rabóczky... A magyar kapusok mindig is ott voltak a külföldi fociban.

NV: Lényegében Tony Polster tizenegyesének hárításával kezdtél a válogatottban. Ezen kívül melyek a legemlékezetesebb momentumai a válogatott meccseidnek?

KG: Minden mérkőzés emlékezetes a számomra így vagy úgy. Büszke vagyok arra, hogy védhettem a magyar válogatottban és sok játékossal szerepelhettem egy csapatban. Emellett nagy sztárok ellen léphettem pályára, ezek életre szóló élmények.

NV: Az 1998-as Karlsruhének lőtt gólod is ilyen? A másik kapusnak biztosan...

KG: Igen, ráadásul a július hónap legszebb góljának választották Németországban. Felejthetetlen élmény, de ennek ellenére azt mondom: a kapus elsősorban védjen, hiszen ez a fő feladata.

NV: Nagyon szimpatikus és tetszetősen játszó válogatottat láthattunk mostanában. A hosszú évekig mumusnak számító svédeket is sikerült legyőzni legutóbb, viszont nagyon kemény csoportba kerültünk a sorsoláson. Mekkora esélyünk lehet a vb-selejtező sorozatban?

KG: Valóban erős ellenfelek vannak a csoportunkban, de minden mérkőzés 0-0-ról indul. Minden csapatnak megvan az esélye arra, hogy meglepetést szerezzen. A hollandok, a törökök, a románok és az észtek is erősek, de egyik sem verhetetlen csapat. Ha minden mérkőzésnek előítéletek nélkül megyünk neki, akkor bravúrokra lehetünk képesek. Minden összecsapás új lehetőség mindenkinek, hogy megmutassa valójában mire képes.

NV: Kiket tartasz a mai magyar labdarúgás legtehetségesebb fiataljainak?

KG: A tehetség kevés ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Sok tehetséges játékost ismertem, de kevesen lettek akár NB I-es játékosok. Óriási szorgalom és alázat szükséges ahhoz, hogy valaki egész pályafutásán keresztül sikeres legyen. Nem elég az, ha valaki fél évig kiemelkedő teljesítményt nyújt, utána meg három évig nem hallani róla, mert nem fejlődött tovább.

NV: Úgy tudom, diákkorodban a foci mellett kézilabdáztál is. Ha a kézilabda mellett döntesz annak idején, lehet, hogy a múlt héten te is ott lettél volna Fazekasékkal a vajdasági Eb-n? Milyen poszton játszottál?

KG: Hat éven keresztül kézilabdáztam a foci mellett. Átlövő és kapus posztokon játszottam. Nem tudom, hogy ha a kézilabdát választottam volna, most hol tartanék, de elképzelhető, hogy egy két EB-n megfordultam volna…

NV: Kapus szempontjából mi a legnagyobb különbség az angol és a német bajnokság között az edzésmunkát, a meccseket és az atmoszférát is figyelembe véve?

KG: Nagyon nehéz ezt pár mondatban megválaszolni. Az angol stílus talán brusztolósabb és keményebb, mint a német. Németországban pedig több technikai és taktikai elemet lehet látni. Kapus szempontból Németországban jobban „bevesznek” a játékba, mint Angliában. Gondolok itt arra, hogy a visszapasszoknál vagy a kirúgásoknál a játékosok gyakrabban kérik el a labdát. A szigetországban inkább nagyot kell rúgni a labdába a visszapasszok után, ott az egyszerűbb kivitelezést díjazzák.

NV: Koman Vladimir szerződtetése úgy látszik, nem jön össze az 1860 Münchennel. Szerinted a hosszú olaszországi légióskodás után Koman könnyen felvenné a német bajnokság ritmusát?

KG: Voli most már hat éve van Olaszországban. Véleményem szerint ideje váltani, hiszen nem szabad, hogy tehetsége elvesszen. Nem vagyok híve annak, hogy ha valaki nem játszik, egyből klubot váltson, de hat év után már el kell ezen gondolkodni. Voli érett gondolkodású ember. Tisztában van képességeivel és azzal, hogy mindenhol megállná a helyét. Azzal a mentalitással, amivel Szombathelyen felnőtt és édesapja intelmeit is figyelembe véve, biztos vagyok benne, hogy akár a Bundesliga első osztályában is kiemelkedő teljesítményt tudna nyújtani.

NV: Ki tudnál emelni életed védései közül három legemlékezetesebbet?

KG: Ez egy nehéz kérdés. Mit nevezünk „legemlékezetesebbnek”? Legnehezebb vagy leglátványosabb védés? Minden mérkőzésen van olyan védés, ami valami miatt emlékezetes marad. Vagy egy bátor kivetődés, esetleg egy reflex mozdulat, de benne van egy jól eltalált kirúgás is, amiből mondjuk gól születik. Szóval sok ilyen van, nem nagyon tudok különbséget tenni.

NV: Gyermekeid Viki és Mátyás németül vagy angolul beszélnek jobban? És te?

KG: Gyeremekeim anyanyelvi szinten beszélnek, írnak és olvasnak németül, angolul és magyarul. Feleségemmel próbáljuk a legtöbb lehetőséget megadni nekik, hogy később kevesebb problémájuk legyen az életben. Mivel én már tizedik éve Németországban focizom, így talán a német jobban megy, de angolul sincs problémám.

NV: Van valami speciális Király módszer, amivel rákoncentrálsz a meccsekre?

KG: A mérkőzésekre való felkészülés mindenkinek más. Az évek során ezek a dolgok már kiforrtak. Gondolok itt az étkezésre, a pihenésre, a mérkőzés előtti bemelegítésre stb. Természetesen ezekről a szokásokról egy könyvet lehetne írni. Lehet, hogy a pályafutásom végén majd mindent elárulok.

NV: Gondolkodtál valaha azon, hogy egyszer éles meccsen is megcsináld a „királyi kapufás kidobást” vagy a Higuita-féle skorpióvédést? Mondjuk, négygólos vezetésnél, 10 perccel a vége előtt már beleférne…

KG: Szombathely edzésen próbálgattam a skorpióvédést, kisebb nagyobb sikerrel. Én a kreativitás híve vagyok. Ha a mérkőzésen olyan a szituáció, megcsinálom a mókát, mindegy, hogy 0-0 vagy éppen vezetünk. Vétek lenne kihagyni az ilyesmit! Nem eredményfüggő, hogy ezeket a dolgokat bevállalja az ember. A Crystal Palace színeiben játszottam, amikor egy hazai meccsen 0-0-nál egy védésem után bukfencben vettem fel a labdát a rástartoló csatár elől. Ez a Tottenham ellen volt, és végül 3-0-ra nyertünk. Az ilyet érzi az ember, hogy mikor lehet, és mikor kell megcsinálni.

NV: Nem lehet megkerülni a mackó alsó témát. A szurkolók is sokan keresik a klub ajándékboltjaiban. Mennyit használtál el pályafutásod során? Honnan ered a szürke ruhadarab használata?

KG: A szürke mackót Szombathelyen kezdetem el használni. Az akkori szponzorunknak köszönhetően ilyen melegítőt kaptunk. Elkezdtem bajnokin is hordani, és a csapat több mérkőzésen keresztül veretlen maradt. A Herthába kerülésem után is ebben védtem, innentől kezdve pedig lényegében le sem vettem. A Premier League-ben is megmutattam a szürke nacit. Hogy mennyit használtam el pályafutásom alatt? Több százat. Edzéseken rengeteget elhasználok és a bajnokikon is szezononként 5-8 darabot. Természetesen mindig olyan márkában védtem, ami az aktuális klub szponzora volt.

NV: A törökországi edzőtáborba tartó repülőn volt egy meleg helyzetetek. Még jó, hogy péntek 13-án történt és a 13-as, ugye, a szerencseszámod. Félsz a repüléstől?

KG: Húsz éves koromtól folyamatosan repülök. Nem félek az utazástól és a repüléstől, de a törökországi utunk emlékezetes marad. Most már ilyet is átéltem, úgyhogy tudom milyen, ha egy gép 11 ezer méter magasan hirtelen az oldalára dől, néhány másodperc alatt több ezer métert ereszkedik és eközben úgy remeg, mintha szét akarna esni. Olyan erősen kapaszkodtam a székben, hogy vizet fakasztottam belőle.

NV: Halmosihoz hasonlóan szeretnél majd visszatérni a Haladáshoz?

KG: A Haladás számomra nemcsak egy klub, hanem egy életforma. Szombathelyen nőttem fel és a Hali pálya mellett laktam. Öt éves koromtól fociztam ott. Bármelyik osztályban szerepelhet a Haladás, én mindig is Szombathelyre fogok visszatérni. Ezt csak az tudja, és érti meg, aki szívből szeret egy egyesületet.

NV: A dísznövénykertész szakmádra gondolva: szoktad szakmai szemmel vizsgálni a gyepet? El tudod képzelni a jövőben Király Gábort, mint kertészt?

KG: Természetesen a létesítmény miatt is szoktam figyelni a gyepek minőségét és a karbantartási munkákat. Akárhol megfordultam pályafutásom során, a pályamunkásokkal mindig jóban voltam. Az elején mindig furcsán néztek, mert érdeklődtem a munkájuk és a pálya iránt, de mindenhol segítőkészen informáltak. Emellett a szakmám iránt is folyamatosan érdeklődöm, veszem a kertészújságokat, könyveket. A mai napig bármikor megkötök egy csokor virágot vagy egy koszorút, de a parképítésben és a gépek ismeretében is otthon vagyok. Ki tudja, mit hoz még a sors.

A fotók és a videó forrása Király Gábor hivatalos honlapja, a www.kiralygabor.eu.