A pápai rapper szövegeit remek flow, ütős üzenetek, mély mondanivaló jellemzi. Néhány rajongója szerint sorai közelebb vannak a költészethez, mint a raphez. Ő magát „csak” MC-nek, a hazai rapháborúkat pedig rohadt, olcsó bohóckodásnak tartja. Idézem: „ha nem tudnék rappelni én is inkább háborúznék.” Zene, kulisszatitkok, Animal Planet és sok-sok szöveg TKYD-től.
„Egy hajó vagy a tengeren, de nem tudsz kikötni,
Mert megrágott a rendszer, de elfelejtett kiköpni.”
Mit takar a TKYD név?
Nagyon egyszerű. Mindig is alacsonynövésű voltam, ezért a suliban mindenki tacskónak, tacsinak hívott. Rám ragadt ez a becenév. I am the tacskó kölyök, azaz TKYD. Az „Y” kicsit misztifikálja az ügyet, de az már egy másik sztori.
Azt írta róladegy rajongód az egyik fórumon: „Tkyd nem rapper, hanem költő, akit én is szívesen tanulnék irodalom órákon.” Írtál szövegeket, verseket mielőtt rappelni kezdtél volna?
Soha nem próbálkoztam versekkel, költészettel. MC-nek tartom magam, és rapben fejezem ki a gondolataimat. Tény, hogy több mindenre használom a szavakat , mint amire ebben a műfajban a többség. Óriási közhelyek, röhelyes szóhasználat és olcsó poénok jellemzik a szakmát. Szerény személyem is bizonyítja, hogy a hip-hop ennél többről szól – vagy legalábbis többről kéne, hogy szóljon. Annyira nem zavarna ez, ha nem pont ezek az „előadók” (tisztelet a kivételnek) kapnának teret a médiában. Ők jutnak el sok fiatal hallgatóhoz, és gürizniük sem kell napestig, hogy a családjukat eltartsák. Elég, ha böfögnek párat, és a rádió máris szórja a szemetüket. A hallgatók pedig asszisztálnak is hozzá, mert kis országunkban még mindig a „blődli” a menő. Az én mondanivalóm részint azért sikkad el, mert – és ezt kimondani is szőrnyű – nem is igazán értik, mit közvetítenek szövegeim.
Ki inspirál téged? A zene és az irodalom világából van példaképed?
Az inspirálómnak nincs neve. Nem függ össze senkivel, semmivel. Nem tartozik sehová. Ami engem inspirál, az egyetlen hatalmas, gyönyörű, iszonyatos, jéghideg és tűzforró dolog: maga az élet!
Mi a leggyakrabban visszatérő üzenet a szövegeidben? Olyan, amit mindenképpen szeretnél, ha „átmenne” a hallgatóidnak?
Sok üzenetem van. Szeretem kiönteni a szívem olyan szinten, hogy belefulladjon a világ. A fájdalmon keresztül is erőt, értelmet és kiutat mutatni. Légy te a fény az éjszakában! Hagyj nyomot, de akkorát, hogy beleborzongjon az emberiség! Ez az irány.
„A valóság szerintem olyan, mint a véletlen.
Belevág a húsomba, de mégis életlen.”
Mikor kerültél először kapcsolatba a rappel? És mi fogott meg ebben stílusban?
1988-ban. Public Enemy, EPMD, Beastie Boys, Derek B, Run–D.M.C., LL Cool J, De La Soul. Ilyen és ehhez hasonló zenei élményeim voltak tizenévesen. Abban az időben ébredezett ez a műfaj, még kereste önmagát. A mai fiatalok nem is vágják, milyen menő lehettél akkor egy új kazival. VHS-ről néztük a YO! MTV Raps-et, és akinek volt egy "favágó” kabátja vagy egy fasza baseball sapija, az volt a király. Hatalmas időszak volt. Megváltoztatta az életemet. Hogy mi fogott meg benne, azt nem is lehet elmondani. Csak az tudja, akit ez a zene magával ragadott.
Mi volt a legnehezebb dolog, amivel meg kellett küzdened az életben, illetve – szűkebben véve – a zene világában?
A pénzéhség, az önzés, a hozzá nem értés, a tudatlanság és az irigység kombója. Ezek a dolgok a mai napig jelen vannak. De azok az arcok, testvérek, barátok is, akik nélkül talán már nem is élnék.
"Én nem éreztem soha, hogy milyen nyugodtan aludni,
Mert minden egyes őszinte embert láttam már hazudni."
Te magad is többször mondtad már: kicsit szomorúnak tartod, hogy sokan még mindig a Búcsúlevél enyhén depresszív szövegére asszociálnak, ha a nevedet hallják. Ez azt jelenti, hogy megváltoztál? Pozitívabban látod a világot, mint korábban?
Nem akarom időszakokhoz kötni a szövegeimet. Vannak jó napok és rosszabbak. Vannak nagyon jó napok, amikor egész nap eufóriában vagy. De vannak olyan napok is, amikor a könnyed a véreddel keveredik, és tudod, hogy messze nem ez a legrosszabb. Ami változik, nem én vagyok vagy a szövegeim, hanem az, hogyan látom ennyi idősen az életet. Az a fontos, hogyan állok hozzá ehhez a tudáshoz. Sokkal több mondanivalóm van, és nem tehetem meg, hogy ezt egyszerű szövegekkel közvetítsem. Muszáj "megírni", nem pedig csak leírni a dolgokat.
Sok hazai előadóval csináltál már közös dalt. Milyen a kapcsolatod a hazai rapperekkel?
Felemás. Sok közöny, néhány haver és csak egy maroknyi, akiért tűzbe mennék. Túl vagyunk pár közös bulin, szétbulizott éjszakán, de ez nem is mindig erről szól, hiszen sokan csak üzleti vagy munkakapcsolatban vannak a másikkal. A lényeg, az aranyszabály: légy korrekt. Sajnos sokan nem tartják ezt be, ezért fújnak egymásra.
„Élem az életem, vagy álmodom, hogy élek,
Mint a remény rabjai, néha a szabadságtól félek.”
Szerinted miért éppen a rapperek között gyakoriak a „háborúk”? A „rapper-lét” alapeleme az agresszív keménykedés vagy ez az imázs, a „marketing” része?
Rohadt bohóckodás. Egy kurva nagy vicc! Háború?! Ja, ha nem tudnék rappelni én is inkább háborúznék. Olcsó reklám, olcsó bohócoknak. Szégyen. Nem is érdekel ez a része. Én alkotni születtem, nem acsarkodni. Szomorú.
A 444.hu készített egy igényes anyagot korábban a hazai ún. „rapháborúkról”. Konkrétabban például Mr. Busta viszálykodásairól FankaDelivel, Curtisszel, Dopemanékkel, Wantedékkel. Mi erről a véleményed?
Abszolút semmi. Ezeket a dolgokat nem is követem, a felét meg nem is ismerem. Ezeknek az embereknek a túlnyomó része csak elszívja a levegőt a valódi előadók elől. Haver, miért háborúzzak, ha szeretkezhetek is?
„Karoljátok fel az árvát, adj enni annak ki várja,
Köszönj rám az utcán tesó és már nem éltem hiába.”
Mi a véleményed a divatrapperekről?
KILL'EM ALL!
Az albumeladás és koncertezés mellett foglalkozol mással is? Egyszerűbben: csak a zenélésből élsz?
Hahaha! Ez jó volt. Bár egy másik világban, vagy csak másik országban talán. Work all day, sajnos.
"Aki felfelé indul az néha nem ér el az célig,
Akik maguk elé néznek nem látják az utat végig,
Akik leültek a földre azok feladták a harcot,
Aki sírva néz tükörbe, az nem lát boldog arcot."
Kik segítettek/segítenek az értékesítésben?
A Worth Productions, azaz a Bloose Broavaz légió egyszemélyes ügyintézője, a madmanager: Hámori Péter. Ez azért is jó, mert neked csak a stúdiómunkára, és a szövegírásra kell koncentrálnod, és nem árt, ha minden házon belül zajlik. Amúgy ez elég összetett kérdés. A marketing és az ehhez kapcsolódó egyéb finomságok már-már önálló szakmának számítanak. Aki nem vágja ezeket a dolgokat, az nehezen boldogul a zeneiparban.
Könnyen jönnek a rímek vagy szenvedősebb alkotó típus vagy? Hosszú ideig csiszolgatod a szövegeidet?
Semmi erőlködés nincs bennem amikor szöveget írok. Egyszerűen elkezdek írni, és várom mi jelenik meg a papíron. Ez vagy megvan benned vagy nincs. Bennem talán egy kicsit sok is. Úgy fogom fel ezt az egészet, mint egy küldetést, egy missziót.
"Én nem akartam, én csak csináltam,
Inkább érdekes lettem mint hibátlan."
Általában mennyi idő alatt készültök el egy albummal?
Mindent összevetve kb. 7-9 hónap kell egy albumhoz. Persze ez lehet változó, nekem nagyjából ennyi idő kell hozzá. Ennek a túlnyomó része utómunka.
Mit csinálsz szívesen a szabadidődben? Mivel tudsz legjobban kikapcsolni?
Egyszerű dolgokkal. Főzök, olvasok, túrázok, bulizok, filmeket nézek. Imádom és gyűjtöm az igényes képregényalbumokat. Általában mégis a párommal töltöm a szabadidőmet. Meg persze amit minden igazi pasi csinál: gyúrok vazze'.
Mi a kedvenc könyved, versed és filmed?
Victor Hugo: A nevető ember. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére. Lenyűgöző. Kedvenc költőm igazából nincs. Talán Radnóti. A versek olvasása közben szeretem „megragadni” a pillanatot, az érzést, az illatot, a gondolatot, amit a költő közvetít. Film? Önpusztítók. Meg a többi ezer, amiket most inkább nem kezdek el sorolni.
Családodról mit lehet tudni?
Apám két szinttel felettem él. Nyomjuk az agglegényéletet keményen. Szoktunk néha sörözni, meccset vagy filmet nézni. A lényeg, hogy legyenek közös pillanatok. Köszönöm megvagyunk.
Hogyan készülsz, hogyan pörgeted fel magad koncertek előtt?
Szerinted?
Úgy érzed, még mindig megvan benned a kezdeti tűz?
Nem volt kezdeti tűz. A tűz azóta van bennem, mióta Eckü meghívott a Veszprémi Utcazene Fesztiválra pár éve, én meg két percig álltam a színpadon leeresztett mikrofonnal, mert hatezer ember üvöltötte a nevem. Akkor értettem meg, mit is jelentenek ezek a szövegek az embereknek. Sok embernek. Na azóta van tűz.
Hogyan viseled a kritikát? Itt nem az idióta trollkodásról beszélek, hanem az értelmes, akár építő jellegű kritikáról. Fontolóra veszed az ilyet, vagy köszönöd szépen, és csinálod úgy tovább, ahogy neked tetszik?
Nem szeretem a kritikát. Egyszerű oka van: Nem tetszik? Nekem igen. Erről pedig évezredekig lehetne vitatkozni, de a lényeg ugyanaz marad: Nekem bejön, neked nem. Senkit nem érdekel miért.
„Semmit nem értek abból, mi embereknek érték,
Hogy ami nekem morzsa az lett másoknak a mérték,
Hogy ami neked mennyország, azt mások régen unják,
Akit mindhalálig szeretsz, azt már régen mások dugják.”
Ki a kedvenc külföldi és hazai előadód?
Sean Price! A hazaiak közül a Vad Fruttik, Quimby, Péterfy Bori.
Pápa nem éppen a rapről híres. Milyen a pápai rapkultúra? Van még rajtad kívül valaki a környéken, aki komolyabban foglalkozik vele?
Ott az egész DeepFlow! A hangmérnököm Greg Diesel, aki továbjutott az X-faktor selejtezőjéből vagy a Panel Pilvax crú. Holczy és a többiek. Van itt élet!
Az új albumod címe Animal Planet. Mire utal a cím, és hogyan fogalmaznád meg: miben különbözik a korábbi albumaidtól?
Az Animal Planet, mint cím egyetlen dolgot jelent: Amit gondolok erről a bolygóról, az emberekről. Hogy egész egyszerűen állatok vagyunk, és nem érdemeljük meg ezt az egyébként gyönyörű sárgolyót. Természetesen abban különbözik a többi albumtól, hogy ez lesz az eddigi legjobb, legkiforrottab.
„Ez a világ haldoklik, hiába lüktet rajta élet,
mert minden ember szívébe a pénz veri az éket!”
Mit gondolsz Magyarországon van a rapnek jövője? Látsz tehetséges fiatalokat? Tudom, hogy nincs egységes recept, de általánosságban mi az, amit tanácsolni tudnál nekik, mi az, amire figyeljenek az első lépéseknél?
Szerintem nagyon nagy jövője van. Gondolj bele, mennyi fesztiválon, nagy rendezvényen számolnak velünk! Szerintem egyre nagyobb teret nyerünk. Javasolni pedig azt tudom: senki ne másoljon, majmoljon másokat, mert akkor az eredetiségük veszik el.
"A gyerekek a sírnál csak úgy nevezik aput,
aki a lehetőségek előtt rég’ bezárta a kaput.
A részleteket nyögte aztán annyit mondott kakukk,
majd Szent Péter csukta rá a lábára a kaput."
Negyven éves vagy. Meddig szeretnéd csinálni? Hogyan látod magad mondjuk tíz év múlva?
Tíz év? Nagy boldog család, élőzenekar, turnék, lemezek, Papp László Budapest Sportaréna koncert. Ez kortalan, mint a Roots, vágod?
Köszönöm az interjút!
Tesóm, én is nagyon köszönöm a lehetőséget!
Fotók forrása: TKYD Facebook oldala.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.