A felmérések azt mutatják, hogy a legtöbb magyar ember általában hibás pénzügyi döntések sorozataként kerül anyagilag nehéz, akár kilátástalan helyzetbe. Ezért lenne nagyon fontos legalább az alap pénzügyi oktatás elindítása. Ezen próbál segíteni vagy legalábbis felhívni a figyelmet a problémára a Kiszámoló blog. Elindítója Csernok Miklós pénzügyi tanácsadó. A vele készült interjúban szó lesz többek között a magyarok pénzügyi szokásairól, az ügynökökről, a tandíj körüli csatákról, Szlovákiáról, Kyiosaki Gazdag papa-tanácsairól, és a Bibliáról.

Aki olvassa a blogodat, nyilván sejti a választ, de azért feldobom a magas labdát: mi a véleményed a magyarok pénzügyi tudatosságáról?

Nincsen pénzügyi tudatosságunk. A legtöbben ösztönszerűen, minden tervezés és józan meggondolás nélkül éljük meg a mindennapi pénzügyeinket. Ha van pénzünk, elköltjük, ha nincs, kölcsönkérünk.

Olyan tervszerűség, hogy már 30 évesen elkezdek félretenni a nyugdíjra, vagy a gyerekeim oktatására, illetve kontroll alatt tartom a kiadásaimat és a bevételeimet, talán a magyarok 3-5 %-ánál látható. Ennek egyenes következménye, hogy a magyarok több mint 70 %-ának nincs egy hónapra elegendő megélhetése sem. Ezzel szemben több mint 800 ezer honfitársunk szerepel a rossz adósok listáján aktív tartozással.

2008 óta változott valamit a helyzet? Tudatosabbak lettünk a megtakarításokkal, a hitelfelvétellel és úgy általában a pénzügyeinkkel kapcsolatban?

Szerintem csak annyi változott, hogy sokan megégették magukat, ezért sokkal óvatosabbak lettek az emberek. Már nem mernek vakon fejest ugrani egy hitelfelvételbe. Ez mindenképpen pozitív fordulat, de sajnos messze nem elég a sikeres anyagi élethez. A legtöbben továbbra is máról-holnapra élnek, még a jól kereső rétegekben is.

Szakmabeliként mit tapasztalsz: az emberek jól informáltnak érzik magukat ilyen téren? Ha baj van, beismerik egyáltalán, hogy ők is hibásak a rossz „menedzselésben”?

A legtöbb embernek el sem jut a tudatáig, hogy a pénzügyeit is menedzselni kellene, ezért azt sem ismerik fel, hogy rossz úton járnak. Azt szoktam mondani, a rossz anyagi helyzetből való kilábalásnak első állomása, hogy beismerem, én vagyok a felelős a helyzetemért és nem a kormány, a svájci frank és az ügynök, aki rám beszélte az erőm feletti hitelt.

Azzal, hogy a blog érthetően, egyszerűen, mindig az aktuális témákhoz kötődve tájékoztat, úgy tűnik, hatalmas űrt tölt be. Miért van az, hogy Magyarországon ennyire gyerekcipőben jár a pénzügyek oktatása és hogyan lehetne szerinted ezen változtatni? Egy közérthető szakmai blog indításán kívül…

Nem akarok túl negatívnak tűnni, de szerintem nem gyerekcipőben jár, hanem egész egyszerűen nincs Magyarországon oktatás a pénzügyekről. Ez azért is szomorú, mert a sikeres pénzügyi élethez vezető út egyszerű, mint a faék. A nagyanyáink még e szerint éltek és mindig volt megtakarításuk nehéz időkre. A megoldás egyszerű, s a gyerekeinknek működő mintát kellene nyújtanunk a pénzügyek területén. Abban sem vagyok biztos, hogy az iskolának kellene ezeket az alapelveket megtanítani.

A pénzzel kapcsolatban melyek azok a legfontosabb dolgok, amiket a gyerekeknek mindenképpen meg kellene tanítani?

Erre a kérdésre nehéz röviden válaszolni. A pénzügyi nevelésnek az általános, mindennapi nevelés részének kellene lennie. Írtam erről két bejegyzést is, azok elolvasása után talán jó tippeket kaphatnak az olvasók.

Melyik csoportból kerül ki több ügyfeled: aki azért fordul hozzád, mert bajban van vagy inkább, aki befektetési tanácsokat vár? A visszajelzések alapján megfogadják a tanácsokat?

Mivel a tanácsadás fizetős (bár megjegyzem, szerintem kifejezetten olcsó), ezért zömével az átlag feletti jövedelműekkel találkozom. Érdekes módon nagyon felülreprezentáltak az informatikai szakmában dolgozók, a tanácsadást kérők kétharmada közülük kerül ki. Ők azok, akik érzik, hogy valamit rosszul csinálnak és a magasabb keresetük miatt is igénylik az útmutatást.

Pénzügyi tanácsadóként elég rossz véleménnyel vagy az ügynökökről. Mi a legfőbb baj velük? Kifejtenéd ezt, kérlek?

Nekem semmi bajom nem lenne az ügynökökkel, ha nem hívnák magukat tanácsadónak. Az nem tanácsadás, hogy akire csak lehet, rásózok egy unit linked biztosítást, ami egyedül csak nekem jó, az ügyfél pedig rengeteget bukik rajta. A pénzügyi tanácsadás egy komoly szakma. Sok év tanulás kell hozzá, míg a „pénzügyi tanácsadók” 99%-a a múlt héten még ács, hentes, vagy szociológus volt, majd egy hétvége alatt “átalakulnak” tanácsadóvá. Ezzel megtévesztik az embereket, akik elhiszik, hogy valódi tanácsot kapnak, pedig csak egy rossz termék eladásáról szól az egész.

Nagyon érdekes és rendhagyó a „Pénzügyi bölcsességek a Bibliában” című írásod. Nem sok szó esik hittanon a vallás ilyen vetületéről. A téma viszont nem véletlen, mert ha jól tudom egyike vagy a kevés teológus-szakközgazdásznak. Azt gondolná az ember, hogy ezek egymástól nagyon távol eső területek. Hogy sikerült ezt összepárosítani?

Informatikus kifejezéssel ez az életem két különböző partíciója, igazából nincs sok köze a kettőnek egymáshoz. A teológiát a hit és a Biblia iránti érdeklődésből végeztem el, míg a pénzügyi iskoláimat a pénzügyek iránti vonzódásom miatt.

Nagyon nem ajánlod Robert T. Kyiosaki Gazdag papa, szegény papa bestseller sorozatának pénzügyi tanácsait. Sőt, a pénzügyekre vonatkozóak nagy részét kifejezetten ostobaságnak tartod. Valóban elég kuszák és csapongóak a gondolatai, de tényleg ennyire rossz tanácsok ezek?

Önmagában ajánlanám az írásait, ha nem menne ilyen messzire. Vannak a könyveiben nagyon jó gondolatok, de sok veszélyes félrehajlás is, sok tekintetben igazi unortodox dolgot állít, ami hasonló eredményekhez vezet, mint amit ma a magyar gazdaságban látunk. Hitelből nem lehet meggazdagodni, sikeresen vállalkozni nem csak annyi, ahogy ő azt beállítja. És egymillió dollárt tíz év alatt összeszedni sem olyan könnyű, ahogy ő leírja. Erős szűrőn keresztül kell olvasni a könyveit, csak ez a szűrő sajnos sokaknál nem működik.

Szintén tőled tudom, hogy a tranzakciós adóval már máshol (leginkább dél-amerikai országokban) is próbálkoztak. Nem túl nagy sikerrel. Mi a véleményed erről az adónemről?

A kormány előtt két lehetőség volt: vagy rendbe rakják a költségvetést, vagy továbbra is folytatjuk azt a pazarló, túlzott állami szerepvállalásra épülő modellt, aminek a nyertesei az inaktív rétegek. A kormány az utóbbi mellett döntött, ezért nem a kiadásokat csökkentette, hanem új adókat vetett ki a nagyobb bevétel érdekében. Ebből a leginkább elbaltázott lépés a banki forgalom megadóztatása, hiszen nemzetközi felmérések bizonyítják, hogy hatalmas károkat okoz az ország gazdaságának. Nem véletlen, hogy a legtöbb fejlődő országban 2-3 év után gyorsan megszüntették ezt az adófajtát.

Mi is az a 7/14 napos aranyszabály?

Sokat vásárolunk felindulásból és hirtelen jött birtoklásvágyból. A legtöbbször olyan dolgokat, amire igazából semmi szükségünk nincs. Ezért érdemes a nem napi szükségleteket 7 nap gondolkodási idő után megvenni, bizonyos összeghatár felett pedig 14 nap után. Ennyi idő alatt rájöhetünk, hogy nincs rá szükségünk, nem ilyenre van szükségünk, vagy találunk olcsóbban, esetleg használtan.

Hogyan álljon neki egy magyar „tékozló fiú” pénzügyei rendbetételéhez? Mik az első lépések a megnyugtató anyagi helyzet felé vezető úton?

Erre szintén nehéz röviden válaszolni, de a legelső lépés a kontroll megszerzése, azaz a költések nyomon követése, majd a pénzügyi élet átalakítása. Első lépésben meg kell szabadulni a hitelektől, majd tartalékot kell képezni. Ezek után jöhet a gyűjtés a későbbi életszakaszban felmerülő kiadásokra, mint lakásvásárlás és nyugdíjas kor.

Az interneten gombaszámra szaporodnak a különböző Forex- és tőzsdei platformokat reklámozó hirdetések. Mi a véleményed erről a világról? Ilyen informáltság mellett felkészültek a magyarok a részvény- vagy devizakereskedéshez?

Aki elhiszi, hogy egy szerencsejátékban mindenki csak nyer, az meg is érdemli, hogy elbukja a pénzét. A felmérések szerint az átlag forexes évi 700 ezer forintot veszít. Ezt a pénzt nyeri meg néhány szerencsésebb, vagy esetleg okosabb “játékos”.

Benne van a pakliban, hogy az esztelen devizahitel história után ez lehet a következő csapás a tájékozatlanabb rétegnek?

Amíg nem hitelből játszanak, addig komoly baj nem lesz. Persze aki elbukja a mohósága miatt a nehezen megszerzett millióit, az ezt másként gondolja.

Felvidékiként mindig is nagy érdeklődéssel figyeltem a Szlovákia versus Magyarország összehasonlításokat. Te is vizsgáltad az északi szomszéd gazdasági előzését egyik írásodban. Összefoglalnád röviden (akit érdekel, majd úgyis elolvassa hosszabban)? Mik voltak a fő okok?

Magyarország átka, hogy 25 évvel a szocializmus bukása után sem tudunk elszakadni a szocializmus eszméitől. Az emberek még mindig az államtól várják, hogy tartsa el őket, miközben nem veszik észre, hogy nekik kell eltartani az államot az adóikon keresztül. Egyik cikkemben kiszámoltam, hogy egy átlagos magyar munkavállaló a teljes keresetének 65 %-át fizeti adóba! Ebben már benne van az áfa és egyéb fogyasztási adó is.

Ha alacsonyabb adókat és versenyképesebb gazdaságot akarunk, fel kell fognunk, hogy ez csak úgy megy, hogy az állam kevesebbet költ segélyekre, nyugdíjakra és általában minden szociális és jóléti kiadásra. Ezt ismerte fel Szlovákia és lépte meg ezt a fontos döntést lassan 10 éve. Meg lehet nézni, mi hová süllyedtünk és Szlovákia hová jutott.

Mit gondolsz a tandíj bevezetés körül zajló „harcokról”? Pontosabban gazdaságilag meddig védhető a teljesen ingyenes oktatás? (Politikailag nyilván más kérdés.)

Folytatva a gondolatmenetet, olyan, hogy ingyenes, nem létezik! Nincs ingyenes oktatás, ingyenes utazás, ingyenes orvosi ellátás. Csak olyan van, hogy valaki más fizeti a számlát. Ezért a fenti gondolkodást el kellene felejteni örökre. Miért fizesse más az én, vagy a gyerekem oktatását, ha pont az oktatás miatt fog többet keresni, mint más?

Ezzel együtt is az a véleményem, hogy bár a cél üdvözölendő, a megvalósítás katasztrófa. Ezt így nem lehet. Azt kell mondani, hogy mától öt év múlva nem lesz ingyenes oktatás, addig is évente 20 %-kal nő annak költsége. Így mindenki fel tud rá készülni, a szülő félre tud tenni erre a célra. Esetleg létre lehetne hozni egy megtakarítási konstrukciót, amit csak oktatásra lehetne felhasználni.

Végül egy tőled lopott kérdés a kockázatvállalásról: összegyűlt a pénz álmaid vakációjára, egy Karib-tengeri hajózásra, de indulás előtt 3 héttel elveszted az állásod. Mit csinálsz?

Mivel megfogadom a saját tanácsaimat és mindig van legalább 6 havi megélhetésre félretéve pénzem, valamint az álomútra is a nyugdíj és egyéb szükséges megtakarításon túl gyűjtöttem, ezért jókedvvel és örömmel elmennék az útra. Jó, ha az ember rendben tartja a pénzügyeit is. :)