Amikor nemrég Twitteren követni kezdett egy magánnyomozó, elgondolkodtam, hogy mi rosszat tehettem mostanság. Egy kis idő múlva rá kellett jönnöm, hogy tisztább vagyok, mint a teszkós pelenka. Megnyugodtam. Aztán eszembe jutott, hogy a filmek által elénk tolt detektívesdin kívül nem sokat tudok a magánnyomozókról.

A fotó illusztráció

Olyanok mint a filmekben? Mindig van náluk lehallgató kütyü? Nagy forgalomban is úgy követnek, hogy azt soha sem sejted meg? Hasonlítanak Magnumra? Van egy Watsonuk? Kikérdeztem Hangya Gábor magánynomozót a magyar viszonyokról, és meglepődtem.

Lepődjenek meg Önök is!

Sejtette például, hogy egy szakszerű követéshez három autó, hat ember és több éves rutin kell? És azt, hogy politikai szervezetek, politikusok után nem szabad nyomozni?

Mikor kezdett el magánnyomozóként dolgozni? Milyenek voltak az első napok?

Nyolc évvel ezelőtt kezdtem a pályát, egy relatíve nagy biztonsági cégnél, aminek a profiljában a magánnyomozás is szerepelt. Legfiatalabbként, tapasztalat nélkül rendkívül nehéz dolgom volt. Olyan emberekkel dolgoztam együtt, akiknek több évtizedes rendőrségi, titkosszolgáltai tapasztalatuk volt, én meg nem rendelkeztem egyikkel sem. A ranglétra legaljáról kellett bizonyítanom, hogy képes vagyok rendesen ellátni a feladatomat, és teljesértékű tagja vagyok a csapatnak. Miután több reménytelennek ítélt ügyet is sikerült megoldanom egyedi módszereimmel, két év után odáig jutottam, hogy én koordináltam a magánnyomozói feladatokat. Ehhez persze reggeltől estig kellett dolgoznom, képeznem magam, és kellett egyfajta "bulldog" természet is, aminek köszönhetően nem voltam képes elengedni egyetlen ügyet sem megoldás nélkül. Volt, hogy saját költségemen nyomoztam, és ingyen vállaltam eltűnési eseteket. Egyszerűen azért, mert minden megoldhatatlan ügyet személyes kudarcként kezeltem. 2010-ben pedig megalapítottam saját magánnyomozó vállalkozásomat, ahol jelenleg is dolgozom.

Hangya Gábor (Fotó: joszaki.hu)

Mi inspirálta, hogy ezt a pályát válassza? Gondolom, a rendőrségi múlt jellemző...

A szakma izgalma és változatossága vonzott. Nem is igazán a terepmunka, hanem az elméleti rész. Az emberek viselkedése mögött rejlő összefüggések, a dolgok miértje. A rendőrségi múlt jellemző ebben a szakmában, de tapasztalataim szerint alapvetően nem jelent semmit. Aki jó rendőrnyomozó volt, az nem biztos, hogy jó magánnyomozó lesz. Személyfüggő a dolog. Nyomozni nem lehet iskolapadban megtanulni. Ezt csinálni kell és közben tanul az ember rengeteg mindent. A rendőrségi nyomozók és a magánnyomozók módszerei teljesen eltérőek. A magánnyomozás több kreativitást, jobb problémamegoldó képességet követel. Máshogy hallgat ki egy rendőrnyomozó, és másképp hallgat meg egy magánnyomozó. Ég és föld a különbség a két szakma között. Amiben egyeznek, hogy mindkettőhöz szükséges bizonyos kriminalisztikai alapismeret, amire építhet az ember.

Tudom, hogy nem lehet általánosítani, hogy mégis valami képet kapjanak az olvasók: leírná milyen lépései vannak egy nyomozás lefolytatásának? A megbízás beérkezésétől a nyomozás lezárásáig.

Először megkeres az ügyfél, elmondja a problémáját, és azt, hogy mit vár tőlem. Én elmondom, hogy milyen lehetőségek vannak, milyen módszereket alkalmazunk, illetve adok egy árajánlatot. Ha az ügyfél elfogadja, akkor kifizeti az előleget. Ha olyan jellegű munkáról van szó, felmérem a terepet, megvizsgálom a lehetőségeket, és a kollégáimmal nekilátunk a feladat elvégzésének. Ha információhoz jutunk, egyeztetek a megbízóval, bemutatom a fotókat, felvételeket, bizonyítékokat. Ha elégedett, kifizeti a tiszteletdíjunkat. Amennyiben a munka folytatását kéri, természetesen dolgozunk tovább.

A magánnyomozói szakma Franciaországból eredeztethető – már ha szabad így fogalmaznom –, de szakmai irodalma és kultúrája igazán az Egyesült Államokhoz köthető, ott indult igazán “fejlődésnek”. Magyarországon mikortól beszélhetünk profi magánnyomozói szakma létezéséről?

Magyarországon mindig is léteztek magánnyomozók. Hol legálisan, hol illegálisan végezték ezt a tevékenységet. Többször betiltották, majd engedélyezték a szakmát. 1995-től van lehetőség újra legálisan űzni ezt a foglalkozást. A világ minden pontján azonosak a magánnyomozói módszerek, bár vannak eltérések a jogosultságokat illetően. Amerikában például nagyobb jogkörökkel rendelkezik egy magánnyomozó, mint Magyarországon, így bizonyos ügyekben némileg könnyebb dolguk van. A magyar jogszabályok nem túl megengedőek, így az a magánnyomozó, aki jól végzi a dolgát, a legalitás és illegalitás vékony mezsgyéjén egyensúlyozik, hogy ügyfele érdekeit megfelelően képviselje.

Milyen típusú megbízások vannak? Melyek a leggyakoribbak?

Magánszemélyek legtöbbször párkapcsolati hűtlenség miatt, vagy különböző polgári perekhez bizonyítékgyűjtés miatt fordulnak hozzám. Cégek is egyre többször veszik igénybe üzleti partnerük teljes feltérképezését, vagy cégen belüli visszaélések felderítését.

Ez a céginformációs szolgáltatás inkább az Egyesült Államokban elterjedt. Mit takar pontosan ez a szolgáltatás és mennyire jellemző Magyarországon?

Egyelőre nem mindennapos, hogy a cégvezetők ellenőriztetik a partnercégeket, pedig sok bosszúságtól kímélhetnék meg magukat, és még több veszteségtől a cégüket. Amerikában alap, hogy megvizsgálnak egy céget, mielőtt üzletelnek vele. Ez a szolgáltatás azt jelenti, hogy a magánnyomozó információkat gyűjt az adott cégről, ellenőrzi a beszámolóikat, megvizsgálja a kiadásaikat, bevételeiket, ellenőrzi a fizetési moráljukat, megnézi hogy milyen bírságok voltak kiszabva az adott cégre, környezettanulmányt készít a cég telephelyein, és még sok hasznos egyéb adatot gyűjt össze. Ezeket a cégvezető elé tárja, aki így teljes képet kaphat az adott vállalkozásról, és eldöntheti, hogy kíván-e üzleti kapcsolatba kerülni vele. Ha a cégvezetők többször vennék igénybe ezt a szolgáltatást, nem lenne annyi fizetési meghagyásos eljárás.

Hiába "magándetektív" a foglalkozás elnevezése, vannak olyan munkák, amelyeken többen dolgoznak. Mondana ilyen esetekre példát? Mennyire magányos munka az Öné?

A követés-megfigyelés például teljes mértékben csapatmunka. Azt egyedül lehetetlen szakszerűen kivitelezni. A tényleges nyomozati tevékenységeket viszont szeretem egyedül végezni. Nem azért, mert nem bízom a kollégáimban, hanem szeretem az elsőkézből szerzett információt, minden apróság számíthat, és általában számít is.

Ha már követés-megfigyelés. A blogján az autós követésről szól az egyik bejegyzése. Azt írja, a filmekben látott követések nagyon messze vannak a valóságtól. Leírná röviden, hogyan csinálják a profik, hogy az ne tűnjön fel az illetőnek?

Egy feltűnés nélkül kivitelezett követéshez legalább három gépjárműre, és hat emberre van szükség. A kocsikban ülő nyomozók folyamatos rádiókapcsolatban vannak egymással, kommunikálnak, hiszen a forgalmi helyzetek másodpercenként változhatnak. Összehangoltan kell az ilyen tevékenységet végezni, és ehhez sokéves rutin és összeszokottság kell. Ha valaki nem hiszi, hogy ez tényleg szükséges, próbáljon meg valakit követni a belvárosban. Garantálom, hogy tíz percnél tovább nem fogja tudni, ha pedig igen, akkor biztos, hogy gyanút keltett a követett személyben.

Melyik részét szereti legjobban, illetve legkevésbé a munkájának?

A megfigyelés egy olyan munkafolyamat, ami nagy türelmet igényel. Napi 8-10 órát is ülhetünk egy kocsiban egy ajtót bámulva, miközben nem történik semmi. Ez nem a kedvencem, de a munkám szerves része. A legjobban a tanúk meghallgatását szeretem. Hamar az emberek bizalmába tudok férkőzni, és szerintem jól is csinálom.

Melyik volt a legextrémebb megbízása?

A legextrémebb esetem az volt, mikor egy hölgy megkeresett, hogy készítsek képet a férjéről amikor megcsalja őt, majd zsaroljam meg a férjét, hogy a felesége tudtára hozom a képeket ha nem fizet egy bizonyos összeget. Ezt követően osztozzunk a pénzen. Természetesen nem vállaltam.

Melyik volt a legnehezebb vagy leghosszabb ideig tartó feladata?

Egy bujkáló adós felkutatása igencsak elhúzódhat. Volt, hogy 3 hónapig nyomoztam valaki után, mire sikerült megtalálnom. Mindig egy lépéssel előttem volt, folyamatosan változtatta a lakhelyét, albérletből-albérletbe járt. Tűt kerestem a szénakazalban.

Gondolom, nehéz a szívszorítóbb eseteknél megtartani a három lépés távolságot.

Karrierem kezdetén elég sok eltűnt gyerek felkutatását vállaltam ingyen, tapasztalatszerzés miatt. A családokkal néha barátinak mondható kapcsolatot alakítottam ki, és volt hogy ezek a gyerekek haláluk után kerültek csak elő. Ilyenkor akarva, akaratlanul osztozik az ember a hozzátartozók fájdalmában. Habár egyik gyerekkel sem találkoztam azelőtt, a nyomozás folyamán annyi mindent tudtam meg róluk, hogy olyan volt mintha kicsit én is ismerném őket.

Tudna mondani egy olyan érdekesebb trükköt, amit a nyomozások során alkalmaznak, és még elárulhat?

Egy nagyvárosban, ha egy autóban ücsörög két ember, a legritkább esetben gondolják az emberek, hogy magánnyomozók, akik éppen megfigyelnek valakit vagy valamit. Egy kis faluban azonban már a rövid ideig áldogáló autó is szemet szúr. Ilyenkor például az szokott lenni a sztorink, hogy éppen lerobbantunk és várjuk a segítséget. Bár, ez sem mindig válik be. Egyszer megtörtént, hogy a fél falu felajánlkozott, hogy megszereli az autónkat. Már kérték, hogy nyissuk fel a motorháztetőt. Ekkor kénytelenek voltunk beindítani az autót és másféle módszert keresni.

Ha már a kreatív módszereknél tartunk. Mennyire "Bondos" az eszköztár? Használnak különféle kütyüket a megfigyeléshez, bizonyításhoz?

Használunk. Ezek főleg rejtett kamerák, és hangrögzítők.  Az autóm például úgy van átalakítva, hogy a négy oldalán van egy-egy rejtett kamerának való hely. Ha az ügy úgy kívánja, csak otthagyom az autót valahol, elmegyek egy másik helyszínre, a kamera pedig folyamatosan rögzít, ha mozgás van. Ez persze csak akkor működik, ha nem kell azonnal közbeavatkozni az adott ügyben, azaz nem kell például követni valakit, ha mondjuk kiáll a garázsból. A tollnak látszó hangrögzítő, és a kulcstartónak látszó kamera is mindennapos használatban van.

Magándetektíveket csak tehetős emberek bérelnek fel?

Nem feltétlenül. Bizonyos munkák – mint például a követés-megfigyelés – eszköz, és emberigényes feladatok, aminek a költségei magasak lehetnek. Ugyanakkor a bizonyítékok beszerzése, tanúk felkutatása, információgyűjtés olyan feladatok, amit legtöbbször egyedül végzek, ezeknek a költsége is jóval alacsonyabb.

Férfiszakma az Öné? Sok női magánnyomozó van?

Alapvetően férfiak érdeklődnek a szakma iránt, nem gyakori a női magánnyomozó, de azért nem is annyira ritka. Állandó kollégáim között is van női nyomozó.

Munkája során mennyire működik/működhet együtt a rendőrséggel?

Általában a rendőrséggel együttműködve végzem a munkámat. Megosztják velem az információikat, és én is sokszor tudok új dolgot mondani nekik. Mindent egybevéve hálásak, hogy bizonyos eseteknél gyakorlatilag helyettük dolgozom. A rendőrség magánnyomozókhoz való hozzáállásáról eddig csak pozitív tapasztalataim vannak.

Gondolom, előfordul, hogy valami miatt nem vállal el egy ügyet. Milyen esetben kerülhet erre sor?

Ha törvénybe ütközik az ügyfél kérése, vagy olyan információkat szeretne megszerezni, amihez legálisan nem lehet hozzáférni, akkor nem vállalom az ügy elvégzését. Egyrészt a saját engedélyemmel játszom, másrészt egy illegálisan beszerzett bizonyítéknak igen kevés értelme van például a bíróság előtt. Sokan fordulnak hozzám olyan kéréssel, hogy mérjem be a párjuk telefonjának a helyét, vagy szerezzem meg a híváslistáját, esetleg hallgassam le a telefonját. Ezek mind beszerezhetetlen információk, még a rendőrségnek is nehézkes ilyen adatokhoz jutnia. Ha egy magánnyomozó azt állítja, hogy képes erre, akkor a legjobb ha faképnél hagyjuk minél előbb, különben vagy átver minket és fals infót fogunk kapni, vagy megkockáztatunk egy vádemelést, személyes adattal való visszaélés bűntette miatt.

Magyarországon nagyjából mennyi magánnyomozó dolgozik? Telített a szakma?

Pontos számokat nem tudok, de sokkal több magánnyomozói engedély van kiadva, mint amennyire valóban szükség lenne. Persze akinek van engedélye még nem biztos, hogy végzi is a szakmát. Ami biztos, hogy ennél több magánnyomozóra már nincs szükség.

Vannak csúnya szóval "sztárdetektívek" Magyarországon, akik a szakmán belül etalonnak számítanak, akikre felnéznek a többiek?

Vannak nagy nevek, nagy múltra visszatekintő magánnyomozók, akiknek a munkásságát mindenki elismeri, és jó szakembernek tartja. Én egyvalakit említenék: Sasvári Rudolfot, aki több magánnyomozással kapcsolatos könyv szerzője, mindemellett kiváló szakember.

Mi van olyankor, ha már a megbízás teljesítése közben jön rá, hogy a megbízójának nincs igaza? Kihátrálhat egy ügyből?

Előfordult már ilyen, ebben az esetben a költségeim megtérítését kérem a megbízótól, majd tisztelettel elköszönünk egymástól.

Van olyan filmes detektív, aki valamennyire hiteles? Önnek van kedvenc detektívfilmje és karaktere?

A legtöbb mozis detektív nagyon messze van a valóságtól. Talán Columbót mondanám. Az ő módszerei állnak legközelebb a valódi nyomozáshoz, mert ez bizony főleg agymunka.

Sok a csaló magándetektív? Hogyan lehet őket kiszűrni?

Vannak kóklerek a szakmában. Olyan információk beszerzését ígérik, amit nem tudnak megszerezni, cserébe kamu adatokat kap komoly összegekért a megbízó. Sokan vállalnak követést úgy, hogy nem rendelkeznek a szakszerű elvégzéséhez szükséges technikával, kocsikkal, nyomozókkal. Az árakkal is nagyon gyakran variálnak, nem adnak részletes költségelszámolást, csak egy végösszeget mondanak, hasraütés-szerűen. Jó módszer nincs a kiszűrésükre. Mondanám, hogy a nagyobb nyomozóirodák mind megbízhatóak, de ez így nem igaz. Ott is előfordulnak hozzá nem értők. Azt azért említsük meg, hogy a legtöbb magánnyomozó nem ilyen, hanem becsületesen dolgozik, és csak azt vállalja el, amit meg is tud oldani. Nagyon rossz fényt vet a szakmára az a néhány svindler, akik visszaélnek a megbízó jóhiszeműségével.

Melyek a legfontosabb etikai szabályok?

A magánnyomozás szabályait, és a magánnyomozó jogkörét egyértelműen szabályozza a magánnyomozásról is szóló 2005.cxxxiii. törvény. Ez kimondja, hogy például politikai szervezetek, és politikusok után nem lehet nyomozni.

Igaz az, hogy minél idősebb, annál jobb egy magánnyomozó, vagy a fiatalos lendület többet számít?

Ez személyfüggő. Vannak a szakmában idős és jó magánnyomozók, de vannak idősek, akik – politikailag korrekten fogalmazva – kevésbé jók. A fiatalos lendület mindenképpen fontos, ez elvárás egy idősebb magánnyomozóval szemben is. Nem a kortól lesz valaki jó nyomozó, ahogy korábban említettem, ha valaki rendőrnek sem volt jó, az magánnyomozónak sem lesz az.

A magánnyomozói munka árát nem lehet előre kiszámolni, mert minden eset más. Kifejtené egy példán keresztül miért van ez így? Mikor tudja meg a megbízó, hogy mennyibe kerül majd a nyomozás? Van részletfizetés?

Mert nincs két egyforma eset. Sok apró részlet befolyásolhatja az árat, méghozzá nem kicsit. Ezért is szeretek az ügyfeleimmel személyes találkozó alkalmával alaposan átbeszélni mindent, mert lehet, hogy neki csak egy apró semmiség, de nekünk kategóriákkal könnyítheti vagy nehezítheti meg a munkánkat. Vegyünk például egy azonos utcában lévő két házat. Az egyik egy panelház, a másik kertes. A feladat az, hogy figyeljük meg kik érkeznek az adott ingatlanba. A kertes ház esetében könnyebb dolgunk van, ott valószínűleg nem okoz nagy feltűnést a megfigyelés, egy panelház esetében viszont a lépcsőházból folyamatosan járkálnak ki-be az emberek, nem tudhatjuk ki érkezik a számunkra érdekes lakásba, ezért a megfigyelést a panelházon belül kell végeznünk, ami percek alatt feltűnővé tesz minket. Hiába van a két ház egy utcában, akár egymás mellett, jelentős eltérés lehet az árakban, mert más módszert igényel a két munka. A megbízó a szerződéskötés előtt részletes ártájékoztatót kap tőlem, amiben minden költség részekre bontva ki van fejtve. Elmagyarázom, mi mennyibe kerül, és hogy miért annyi amennyi. Részletfizetés egyéni megállapodás alapján lehetséges.

Előfordult már olyan, hogy rajtakapták megfigyelés közben vagy megfenyegették, pedig csak a munkáját végezte?

Szerencsére nem. Mindig lehet tudni, mikor necces a helyzet, mikor kell inkább visszavonulni. A konspiratív szabályok betartása fontosabb, mint az, hogy mindenáron megfigyeljük a célszemélyt.

Oknyomozó újságírók kérték már a segítségét?

Igen, kerestek már meg, de politikus után kellett volna nyomoznom, így ezt nem tudtam vállalni.

A mai online világunkban már otthonról is megszerezhető egy csomó információ. Nem egyszerűbb, ha valaki maga kezd el magánnyomozni?

Egyszerűbb, de nem hatékonyabb. Legfeljebb egy párkapcsolati hűtlenség, amit ki lehet deríteni egy-egy elkapott e-mailből, vagy facebook üzenetből, de azt is csak akkor, ha nagyon óvatlan a partner, ami azért nem jellemző. És itt nem áll meg a dolog, mert az embereket általában nagyon foglalkoztatja, hogy ki a harmadik fél. Hol lakik, hol dolgozik, van-e családja, milyen körülmények között él, mivel jobb mint én? Általában ezek a kérdések merülnek fel leggyakrabban. Más jellegű üggyel kapcsolatban nem lehet csak az internetre támaszkodni. A kriminalisztika egyik alapszabálya, hogy az adatokat több forrásból is ellenőrizni kell, mielőtt tényként kezeljük őket.

Milyen tulajdonságokra van szüksége annak, aki magánnyomozó szeretne lenni? Merre induljon, hol tanuljon, mit tegyen?

Amennyiben volt rendőrnyomozó, katona, vagy titkosszolgálatnál dolgozott, úgy tudom megkaphatja az engedélyt minden további nélkül. Ha valaki nem volt, akkor egy féléves tanfolyamot kell elvégeznie, ahol jogot, kriminalisztikát, nyomozástant kell tanulnia. De ne legyenek illúzióik! Ha csak nem saját vállalkozást alapít, akkor nem valószínű, hogy felveszik bármelyik magánnyomozó irodához. Egyrészt nincs szükség emberre, másrészt az összes helyen van már kialakult csapat, és ha egy hely megüresedik, bizalmi ember kerül a kiesett személy helyére. A tanfolyamot elvégzők közül százból, ha két ember tényleg magánnyomozó lesz, és hosszútávon fenn tudja tartani a vállalkozását, akkor lehet sokat mondtam. Ez a szakma az intelligenciára, a problémamegoldó képességre, és a kriminalisztikai gondolkodásmódra épül, ami nem azt jelenti, hogy ha valaki ki tudja találni egy filmben, hogy ki a gyilkos, akkor már jó nyomozó lesz.