Boldogít-e a pénz vagy sem? Ez volt a beharangozott téma Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton (FAM) beszélgetéssorozata, az Apu azért iszik, mert te sírsz! legutóbbi "fordulójában". Csak jó tudni egy ilyen fontos kérdésre a választ. Elmentem, hogy megtudjam.

FAM és Puzsér (A kép egy korábbi beszélgetésen készült.)

Puzsérék visszatérő vendégek a Mika Tivadar Mulató pincéjében. Ezúttal Gödri Bulcsú is csatlakozott, csak úgy spontán. A hely lényegében tele volt, a happeninget bő félórás késéssel sikerült is elkezdeni.

A fő témát csak érinteni sikerült, de aki ismeri valamennyire a formációt, ezen nem lepődik meg. A kissé csapongóra sikerült beszélgetés intenzív és szórakoztató élmény volt. Kínos bebaszós sztorik és bődületes közhelyek váltakoztak zseniális gondolatmenetekkel és meglátásokkal. Az első kettő pont olyan volt, mint a hagyományos kocsmai beszélgetéseknél. Utóbbiak azonban bőven kiemelték ebből a kategóriából. A végeredmény valami fura kakofónia, de olyan, amin elmerengünk és valahogy mégiscsak jó hallgatni.

Gödri Bulcsú (Forrás: smokingbarrels.blog.hu)

A pincében is napszemüvegben feszítő FAM – aki egyébként végig nyugodtan ücsörgött a helyén – felvezető mondatai után Puzsér egyből belelendült. Gyakran felpattant és olyan vehemenciával kezdett beszélni a kóla light, zero és max különbségeiről, illetve ezek marketinges vetületeiről, hogy már-már attól lehetett tartani, az övébe valami más is került.

A Fanta, avagy a náci kóla téma innen már csak egy köpésre volt. Ezen keresztül pedig gyorsan megérkeztünk az IBM koncentrációs táboros lyukkártyás rendszeréhez.

S ha már Hitler! A beszélgetés első harmadában megismerhettük a könyvértékesítés Szent Grálját is, ami a marketing szempontból tökéletes "Hitlert basztam" cím. Puzsérék szerint ugyanis ma Magyarországon két témával lehet a könyvpiacon tarolni: a nácizmussal és a pornóval, illetve ezek különböző válfajaival. (FAM azért hozzátette, hogy tőlük persze mindkét téma nagyon távol áll.)

A felvezető félórában egy Puzsér monológ keretében még szó esett Hulkról is, akinek esetleges szexuális életére és a vulkánok kapcsolatára is kitért. Hogy az est fő témájához (pénz) azért érezhető legyen a közeledés, megállapította, hogy Hulk igen tiszteletre méltó lény, mert őt aztán nem lehet lefizetni, a pénzt ugyanis leszarja.

Egy korábbi Apu azért iszik, mert te sírsz!

Olyan volt hallgatni a diskurzusokat, mintha egy baszott nagy könyvtárban véletlenszerűen beleolvasgatnék egy-egy könyvbe, és közben jönnék rá az alábbi nyomasztó dologra: Hiába olvasgatok én akármit, az igazán érdekes és egyben mocskos anyag a könyvtár középen tornyosuló óriási összehányt papírhalomban található, de azt meg soha nem fogom tudni elolvasni, pláne ésszel befogadni. Jó lenne, de nincs annyi időm, és agyi kapacitásom.

Nem érthető? Na, hasonlók voltak az ottani gondolatmenetek is. Sejted, hogy van benne ráció és valami, de nem tudod pontosan mi az. És ekkor érkezett a következő érzés: vagy azért nem tudom, mert bunkó vagyok, vagy mert túl zavarosak ezek a gondolatmenetek és valahol kilóg a lóláb.

Az érdekes, hogy ott a pincében nem is a pontos érthetőség számított. Inkább a beszélgetések remek flowja volt az, ami magával ragadta a hallgatókat. Jó volt hallgatni, ahogy ezek hárman vitáztak, na.

Mindegyik más stílusban.

Puzsér vehemenciáját ismerhetik legtöbben. Ha elkapja a fonalat – és az esetek 93 százalékában elkapja –, akkor nehéz megállítani. Addig nem hagyja abba, amíg minden ki nem jön a száján, amit szeretne, hogy kijöjjön. Gyakran több is. Belepofázik bárki szavába, de valahogy neki elnézzük, mert olyan Hulkszerű. Tarol, de közben jót akar.

Gödri Bulcsú intellektuálisabban vicces figura. Tűhegyes és jól fogalmazott mondatokban fejti ki mondandóját. Ő is feláll, járkál, gesztikulál, ha belehergeli magát a témába. Puzsér csak hangerőben veri, egyébként méltó vitapartnere.

FAM végig a széken ülve, keresztbe font karral, a cinizmus és a pesszimizmus határmezsgyéjéről osztja kimért megjegyzéseit, lábjegyzeteit. Olyan, mint egy lecsúszott prolibuddha. Stílusa kicsit a bumerángos Vogáéra hasonlít.

Csak, hogy érzékeltessem utóbbi (FAM-ét, nem Vogáét) egyedi kifinomultságát.

Elmondása szerint egy kollégájával olyan blogot szerettek volna indítani, amiben azt vizsgálják, hogy "milyen kannásborhoz, milyen olcsó konzerv való. Milyen a zamata, mellékíze, milyen típusú tartósítót tartalmaz stb." Végülis nem jött össze a projekt, mert egyéb dolgokkal kezdtek foglalkozni, "mint például kognitív nyelvészettel és egyéb faszságokkal."

Szóval, ahogy azt már többször említettem, a beszélgetés fő témája elvileg a pénz és a boldogság/boldogtalanság összefüggése volt.

FAM tapasztalata, illetve filozófiája (ő mondta így) szerint csak a pénz számít. Amerika jó példa erre, mondja: "Ott lehetsz bármi, mormon, ortodox zsidó, náci, eszkimó, indián törzsfőnök, ősmagyar, csak a suskát perkáld le. Pénzért bármit, bármikor."

Puzsér Róbert és Gödri Bulcsú egy korábbi beszélgetésen (Forrás: smokingbarrels.blog.hu)

Puzsér ezzel nem értett egyet. Szerinte is mindenkinek megvan az ára, amiért mondjuk mosóporral pózolna, de nála speciel olyan magas, hogy az már piacidegen. Ezért nincs is dilemma.

Gödri szerint ilyen felvetést, mármint hogy pénzért mit vagy mit nem, csak teljesen nárcisztikus és nem a mai Magyarországon élők tehetnek fel. Nem azt látja, hogy az lenne a probléma, ki mennyiért prostituálja magát, hanem "inkább az a kérdés, hogyan kerülhetnénk olyan életkörülmények közé, amivel fent tudjuk tartani magunkat. Szerintem ez a generációnk problémája. Ez történik most velünk. [...] Nem az a kérdés, hogyan tudjuk feldolgozni azt a szörnyűséget, hogy nekem pénzért kell odaállnom a mosópor mellé, hanem az, hogyan lesz pénzem mosóporra."

Erre FAM széles vigyorral az arcán azt mondja, hogy "szeretnék én egy olyan országban élni, ahol nem a pénzért aljasodunk el, hanem az elaljasodás ízéért, önmagáért. Sőt, fizetek érte, hogy elaljasodhassak. Az olyan penetránsan arisztokratikus, kifinomult." A klasszikus antik kultúra szerinte ilyen téren verhetetlen. Elég csak Néró és Kaligula perverzségeire gondolni.

Forrás: burzsuj.blog.hu

Nagy hahota, majd Bulcsú elkomolyodva: "Ez bár távolinak, és viccesnek tűnik, de konkrétan egy ilyen kormányzat alatt ülünk. Sokszor látom a kormányzati intézkedéseknél, hogy ezt most csak azért csinálom, mert: HAHAHA, gecire élvezem!" Nem gondolhatták például komolyan a srácok, hogy az azeri baltásért cserébe pénzt is kapunk majd. Inkább valami ilyesmit: Itt van a liberális értelmiség a nyakunkon, ha most kiadunk egy baltás gyilkost az azerieknek, ezek bazdmeg kiugranak a képernyőről. Már csak ezért is megcsinálom.

Puzsér bólogat, majd hozzáteszi, hogy ez ezerszer igaz az emlékműre.

Aztán megint a pénz és/vagy boldogság dilemma jön. Puzsér szerint ha az alapszükségletek megvannak, akkor afölött már az egyénen múlik, hogy átcsúszik-e a mohó fogyasztóba, vagy helyén tudja kezelni a dolgokat és örül annak, amilye van. A legfontosabb dolgokat nem tudod megvenni stb.

Az a baj, mondja, hogy elhitették velünk: a maximum az ellentéte a minimumnak és fordítva. De nem így van! A minimumnak az ellentéte az optimum. És a maximumnak az ellentéte is az optimum. A mi szemeinket az optimumra kéne vetni. Mértékletesség és harmónia, ez a jelszó. A marketing az, ami az optimumról a maximumra próbálja fókuszáltatni a szemünket. Ebből lesz a túlfogyasztás.

Huhh.

A végére az volt az érzésem, hogy ezek az emberek mindenhez értenek a politikától kezdve az evolúcióelméleten, a filmeken és az ókori irodalmon keresztül egészen a kiberszexig. Egyrészt ez nyilván nem lehet így, másrészt olykor kurva nagy blődségeket is beszélnek, de ez az élő és spontán beszélgetős "műsorokban" benne van.

Szórakoztató és nagyon komoly egyben. Igazi Stand-up Tragedy, ha már Gödri Bulcsú. Én azt mondom, érdemes belehallgatni Apuék agymenésébe, csak a nagymamát ne ide vigyük közös programra.