Na, most én tudom, hogy ez a cím zseniális. Én írtam. Hogy miről szól az interjú, az még ennél is jobb. Alfredo Moreno Galera cipődizájner és gyártási menedzser, a spanyol Elche városából. Az Alicantétől nagyjából 20 kilométerre fekvő város Spanyolország legmelegebb éghajlatú részén található, ahol olyan petárda- és rakétaháború dúl minden év augusztus 14-én, ami egy mezei magyarnak közelről nemhogy szokatlan, de egyenesen beszaratós. Nekem legalábbis az volt. Nézzünk Alfredo történetén keresztül egy kicsit távolabb, hazánk határain túl! Lássuk, hogyan él egy spanyol fiatal 2014-ben Elchében, ahol se Fidesz, se MSZP, se Jobbik, se villa, se kanál. Van viszont rengeteg pálmafa, ami az UNESCO-nak is feltűnt. 

Az Elchén keresztül folyó Vinalopó medre ilyen színes is volt

Pár napja volt Fredi szülinapja. Elérte a tripla X-et. Bő családi körben ünnepelte, a család ugyanis elég nagy. A munkáról kérdeztem először. Neki ez hálás téma, ugyanis imádja, amit csinál:

15 évesen kezdtem dolgozni a szakmámban, miután befejeztem az általános iskolát és egy évig “semmittettem”. Nem akartam középiskolába menni, ezért elkezdtem egyszerű munkásként dolgozni a szüleim családi cipőgyárában. A gyártósoron készítettem magas sarkú női cipőket, és négy év alatt megtanultam minden egyes munkafolyamatot. Apám megtanított mindenre, és egy idő után én feleltem a gyártásért, majd elkezdtem a mintákon és az eladáson dolgozni, ahol az ember már közvetlen kapcsolatba kerül a vevőkkel. Gyakorlatban tanultam meg a cipők készítését elejétől a végéig, közben pedig elvégeztem egy tanfolyamot az INESCOP-nál (Instituto Tecnológico del Calzado y Conexas, ami nagyjából Spanyol Cipőtechnológiai Intézetet tesz).

Hét éve dolgoztam a szüleim gyárában mint gyártás-, majd dizájn menedzser, amikor a legfontosabb vevőnk – a világ egyik legnagyobb divatcége – interjúra hívott, és felajánlották, hogy dolgozzak náluk. Elfogadtam az ajánlatot, és azóta is ott vagyok.

Mik a főbb feladataid ennél a világhírű divatcégnél?

A cég évente több, mint 5 millió pár cipőt állít elő. Minden előállítással és eladással kapcsolatos dolog hozzám tartozik. Amint a tervezők befejezik a munkát, én veszem át az irányítást addig, amíg a termékek megérkeznek az üzletekbe. Ezután probléma nélkül eladjuk őket.

Nagyon sok mindennel kell foglalkoznom, de hadd említsem csak a legfontosabbakat:

1. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnem a költségvetést és a tervezett profitot.
2. Világszerte különböző beszállítókkal tárgyalok az árakról, a várható előállítási időről és követnem kell a termelési folyamatot.
3. Biztosítanom kell, hogy minden cipőnk kényelmes legyen és megfeleljen a standard minőségi elvárásoknak. Ehhez kapcsolódóan figyelek arra, hogy minden beszállítónk kövesse a cég normatíváját.
4. A szezon elején el kell készítenem az előállítási tervezetet, hogyan és hol fogjuk előállítani a cipőinket. Ide tartozik az új beszállítók felkutatása és új országok keresése gyártásra.
5. Egy nagy kereskedelmi csapat irányítása (minőségellenőrök a gyárban, eladók stb.)

Ezek csak a főbb pontok, sok minden más tartozik még a munkámhoz, de nem tudok mindent elmagyarázni, mert akkor egész nap ennél a pontnál ragadnánk.

Mikor döntötted el, hogy ez az amit csinálni akarsz? Már az általános iskolában tudtad, hogy a cipőkkel akarsz foglalkozni?

Nem, dehogy! Az elején még nem tudtam. Azt hiszem akkor jöttem rá, hogy imádom a cipőket, és ezt a munkát, amikor teljesen egyedül sikerült elkészítenem egyet. Ez nagyjából négy évvel azután lehetett, hogy elkezdtem a szüleim gyárában dolgozni.

Úgy tudom, hogy sokat utazol. Mennyi ebből a munkával kapcsolatos út? Merre jártál eddig és mi van tervben mostanában?

Annyira azért nem sokat. Mondjuk olyan négy-hat alkalommal évente. Jártam már Kínában, Vietnámban, Indiában, Törökországban, Romániában, Olaszországban, Marokkóban, Portugáliában… és Magyarországon, Budapesten is voltam pár órát. Átszállás volt. – nevet. – Októberben lesz az esküvőnk. New Yorkba és a mexikói Cancúnba tervezzük a nászutat.

Ainhoa, a menyasszonyod hogyan viseli a sok távollétet?

Nagyon jól. Megérti, hogy ez a munkámmal jár.

Na, jó, hagyjuk a munkát! Mondanál néhány szót a családodról?

A szüleim elváltak és külön élnek, de rendszeresen kapcsolatban vannak egymással. Két bátyám van. A 35 éves David, neki felesége és egy három éves kisfia van, illetve a 34 éves Rober, aki nőtlen, de van egy két éves kislánya.

Igyekszem hetente találkozni a szüleimmel és a bátyáimmal, de őszintén szólva a munka miatt néha nehéz ezt kivitelezni.

Több, mint 20 unokatestvérem van, és közülük van, akivel szoros a kapcsolatom. Velük hetente összeülünk szórakozni, sörözgetni.

A barátnőm családjával a hétvégét többnyire a nyaralójukban töltjük a városon kívül, ahol van úszómedence, fák, és lehet sütögetni.

Mit szólsz Spanyolország borzasztó világbajnoki szerepléséhez?

Minden spanyol számára borzalmas élmény volt. Nem hittük, hogy ez megtörténhet, de ami azt illeti, megérdemeltük. Úgy gondolom, a szövetségi kapitány nagy hibát követett el azzal, hogy a legnépszerűbb spanyol játékosokat válogatta be a legjobbak helyett. Tudod, a brazíliai világbajnokságon szereplő játékosok a leghíresebbek voltak, mert ők korábban már nyertek két eb-t és egy vb-t Spanyolországnak. Idén azonban nagyon sok meccset játszottak a spanyol bajnokságban és a BL-ben, ráadásul nem is mai gyerekek már. A spanyol bajnokság utolsó öt fordulójában már látszott, hogy nagyon rossz formában vannak. Ebből valószínűsíthető volt, hogy a vb-n sem táltosodnak majd meg. Vannak fiatalabb játékosaink, akik talán már jobbak, de mindenki úgy gondolta, hogy azok a játékosok, akik eddig három aranyat hoztak, képesek lesznek ismét nyerni. Ez volt a hiba.

Alfredo (az alacsonyabb) egy barátjával a Martinez Valeróban, az Elche-stadionjában

Van a városotokban egy igen izgalmas hagyomány. Amikor a városközpontban petardákkal és rakétákkal támad a nép. Hogy is van ez? Mesélj erről!

Augusztus 13-án este Elche a Nit de l’Albá-t ünnepli. Az elcheiek ezt az ünnepet várják a legjobban. Nem éppen csendes mulatság. Aznap este száz meg száz tűzijátékot készítenek, az éjszakai eget teljesen bevilágítja a fény és színkavalkád. Ennek a fesztiválnak az eredete a középkorig nyúlik vissza. A hagyomány mára változott, de a lényege ugyanaz. A város hálából gyermekeik születéséért lövi fel pálma formájú rakéták százait Elche különböző pontjairól. A lakosok saját maguk is vásárolnak és lőnek ki mindenféle alakú és formájú tűzijátékot, amelyek aztán a „Tűz Éjszakájának” sajátos hangulatát adják.

A rakétákat este 11-től kezdik fellőni, és éjfél előttig tart a "ramazuri". Éjfél előtt abbamarad a tűzijáték, eloltják a város fényeit és a lakók csendben várják az éjfélt, miközben a háttérben hallatszik a helyi liturgiának, a Misteri d’Elx-nek fontos része, a “Gloria Patri”. Eközben egyszer csak feltűnik az égen a Szűz pálmája – amit egy hatalmas pálma alakú fehér tűzijáték jelképez –, amelyet a Santa María bazilikából lőnek fel. Pár másodpercre bevilágítja az eget a város fölött.

Time-lapse videó a 2013-as Nit de l’Albáról:

Ezután visszatérnek a város fényei és a bazilika tornyában is fehér fény jelenik meg. Eközben a híres habanerát, az “Aromas ilicitanos”-t hallgatjuk, amelybe minden helyi bekapcsolódik és énekli a teraszokról és erkélyekről. A végén görögdinnyét eszünk. Ezt nem tudom, miért, ez a hagyomány. – nevet – Néhányan még ezek után is folytatják a tűzijátékok fellövését.

Mások – a legbátrabbak –, részt vesznek a hagyományos “Guerra la Carretillas”-on. Az "őrültek" a városközpontban külön erre a „háborúra” elkerített területen vívják harcukat petárdákkal. Aki ezen részt vesz, annak erősen ajánlott komolyabb védőfelszerelés, de persze ezt sem mindenki veszi igénybe. Előfordulnak ott papucsban és pólóban császkálók is. Szenvedélyes tűzimádók játéka ez.

Íme, két videó a Guerra de Carretillas-ról. Érdemes belenézni. Amikor 2007-ben ott jártam, ez a buli már messziről is elég félelmetesnek tűnt. Pedig akkor csak egy-két eltévedt rakétát kellett visszarugdosni a lezárt területre, amiből egyébként nem sok mindent lehetett látni a füsttől.

Az egyik 2010-ből…

... a másik 2013-ból:

Nos, ez a petárdaháborús terület nem betojiknak való vidék, az biztos.

Mindig érdekelt engem, hogy milyen gyakran sziesztáztok? Tényleg minden nap vagy ez hülyeség?

Sajnos nincs minden nap idő sziesztázni, csak szombaton és vasárnap. Hétfőtől péntekig a munka miatt általában elmarad, de ha mégis, van egy kis időnk, akkor mindig beiktatunk egyet ebéd után.

Fredi Kínában

Mit tudnak a spanyolok a magyarokról?

Őszintén szólva én nem tudok valami sokat a magyarokról, csak két magyar barátom van, és amint említettem Budapesten is csak pár órát töltöttem. Sajnos alaposan le vagyok maradva ezen a téren, de igyekszem bepótolni.

A fotók a Vinalopós és a két Nit de l’Albás kivételével Alfredó sajátjai.