Egy felvidéki falu feltámadása három részben. Ez már a második. (Az elsőt, másodikat itt és itt lehet átnyálazni.) Ezúttal a változások szeléről lesz szó és arról, aki ezt a szelet előidézte. Ezúttal az EU által is támogatott fejlesztési projektekre derül fény.

Az első és legfontosabb, amit említenünk kell az újítások és nevezetességek közül az ultramodern autópálya, amely ma már hídként ível át a település felett: tudniillik a régi 589-es utat emelték a magasba. Nem akármilyen autópálya ez. „Híd a város felett”, így is emlegetik. Az amérikai Route 66 óta autóútnak ilyen hírneve nem nagyon volt a világon (legalábbis a gugli találatok számából ítélve).

Lentről nézve maga a híd is rendkívül impozáns, de kocsiban ülve áthajtani rajta magasan a város felett, bárki-emberfiának lélegzetelállító. A híd maga egy fedett, hengerszerű, zárt folyosó, melynek oldalai átlátszóak; a 2×2-es autósávok mellett mindkét irányban – főleg a turisták számára kialakított – gyalogút található. Az autópályát erős és hangszigetelt burkolat fedi, így a város lakóit nem zavarja a zaj, és a híd gyalogútján közlekedőket sem veszélyezteti a kocsiáradat.

Az 589-esről minden nagyobb ’péteri gócponthoz külön lejáró dukál. A város infrastruktúrája így zökkenőmentesnek mondható.

A nagy fejlődés közepette Szentpéternek hamarosan szüksége lett fejlett tömegközlekedésre is. Már egy ideje a föld alatt is járhat a nép. Két metróvonal is van: Szikla1 és Szikla2 (Hiába, no, a polgármester is elgyengül néha. Ha névadásról van szó, maga felé hajlik a keze. A továbbiakban ezek csak Sz1 és Sz2).

Az Sz1-nek jelenleg hat megállója van. Keletről nyugati irányba venném sorra őket:

Első a Kisteremelői piac megálló, amely az óriási fedett épület bejáratánál található. Itt a Felvidék minden neves kis- és nagytermelője képviseltetik. Főleg hétvégén.

A második megálló az Állatkert, amely az öreg szövetkezet területén épült. A közelben lakók boldog majomsikongatásra és oroszlánbőgésre fekhetnek és kelhetnek. Itt kell megemlíteni, hogy az állatkert melletti kastély is újra teljes pompájában látogatható; valóságos elvarázsolt lett belőle. ’Péter krémje, a lá felső tízezer idejár pezsgőspoharakkal koccintgatni, heherészni, bájcsevegni. A Zichyek ültette vén platán védettségében boldogan, a kortól ugyan már kicsit bágyadtan kalimpál ágaival. A Kastélykertben brit füves szakik által selymesre ápolt gyep zöldellik. (A britek csak átadták a tudást, már egy jó ideje a kiokított ’péteri gyepmesterek a górék.)

A harmadik megálló, a Kastélykert melletti Kelet-Európa Múzeumé. Ez a volt Kultúrház utóda (a helyiek még mindig így hívják). Nem kis átalakuláson ment keresztül az évek során, a tervek leplezetlenül a szentpétervári Ermitázs alapján készültek.

A látogatók elé tárja Közép-Kelet-Európa – ezen belül természetesen főleg a magyar és szlovák – tudomány, kultúra és történelem összefüggésrendszerét. Emellett a nyugati kultúra számos relikviája is megtalálható itt. Időszakos kiállítások, idegenvezetés (felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt), kávézó, könyvtár, sőt sajtószoba is található a hatalmas épületben. A Nagytermet jelenleg átalakítják: a történészeket igencsak megörvendeztető, homo petrus (köznyelvben csak Peti), új ősfaj maradványait helyezik el a szakértők gondosan. Az új stadion komplexum körüli munkálatok közben leltek rá.

A negyedik metró megálló a Grand Slam torna ötödik helyszíne. Igen, kibővítették az ausztrál, a wimbledoni, a párizsi és az amerikai mellett most már Szentpéteren is rendeznek ilyet. Minden teniszrajongó tudja mekkora dolog ez.

Rövidhír egy szlovákiai napilapból:

„Az Európa Kulturális Fővárosa címért versengő Kassa, Eperjes, Túrócszentmárton és Nyitra is feladták a versenyt, amint hallottak Szentpéter feltöréséről. Így ha legközelebb Szlovákiára kerül a sor – egy francia vagy spanyol várossal karöltve – Szentpéter lehet az EKF!”

Az ötödik megálló a Központi Egyetem 3-as számú épülete, amelybe a testnevelési- és kommunikációs- mellett, a természettudományi tanszékek kerültek.

A Szikla 1 végállomásánál kikászálódók leginkább az egri Szépasszonyvölgyhöz hasonlatos terepen találják magukat, a neve még a reneszánsz előtti időkből maradt: Új Szöllő (így két l-lel). Borospincék mindenfele. Sokan leragadnak itt. Meg aztán az egyetemisták számára így elérhető közelségben a nedű.

Ez volt a kelet-nyugat irányba fúródott Szikla1-es. Most nézzük Sz2-es metróállomásokat észak-dél irányban:

Az első megálló a Városi Könyvtár: a könyvmolyok fellegvára. Közvetlenül mellette találtatik az Egyetem főépülete. Valószínűleg itt találhatóak a környék legokosabb emberei. No, meg az Irodalomtudományi- és Pedagógiai Tanszékek.

A következő megálló a Kelet-Európa Múzeum, amelyről már beszéltünk. Ez a két metró találkozási pontja, mint Pesten a Deák. (Az Sz2-es szerelvények mélyen az Sz1-esek alatt robognak.)

A következő a Főtér. A város Főterét a speciális üvegből épült Városháza uralja, de itt található az első igazi magyar-szlovák koprodukcióként beharangozott Magyar-Szlovák Barátság szoborcsoport is, amely szlovák részről J. A., magyar részről A. J. neves szobrászművészek közös munkája. A kompozíciót Jánošík és Toldi közös parolázása uralja. Maga a mű egy mesterségesen kialakított völgy fenekén található. (Általában innen indul minden idegenvezetős turistacsoport.) Fölöttük körben a völgy fölé benyúló kávézók teraszai sorakoznak.

A Szikla2-es ötödik megállója a református templom mellett található (a katolikus templom a Főtéren van). Szent Péter egyébként minden egyes vallási épületet felújíttatott, ráadásul mindegyik vallásnemet egyforma volumenű juttatásokkal örvendeztette meg. Így minden vallási pankrátor elégedett lehet.

Ezután már csak a végállomás van. A végállomás pedig egy varázslatos hely: a mozgólépcső tetejére érve egy óriási tükörrel találhatjuk szembe magunkat. Ebben a tükörben pedig ott látható a reneszánsz előtti poros kis falu: Szentpéter, ahonnan jöttünk. Ott láthatjuk a szavak- és az élet erdejébe el-eltévelyedő önmagunkat, ’péterieket, akik olyan aranyos, kis helyen sem mindig találtuk meg, amit kerestünk. Mi lesz velünk akkor egy ilyen nagyvárosban?