Két év alatt a semmiből összehozni egy kézilabda csapatot a második legnagyobb "magyar" városban, Londonban, majd angol bajnoki címre törni: ez már teljesítmény. Azt mondod, ilyen nincs? Akkor ezt figyeld!

A London Angels HC (Fotó: Krányik Attila)

A kizárólag magyarokból álló London Angels nevű kézi csapatról már jó ideje kiváló hírek érkeznek a szigetországból. Tavaly megnyerték az angol másodosztályú bajnokságot, idén pedig az első osztályban vitézkednek: eddig kettőből két meccset húztak be. Mi lesz ebből? Bajnoki cím és EHF-kupa?

Kondor Gábor, a csapat atyja, kiötlője, menedzsere, edzője szerint még az sem lehetetlen. Az Angels akár már az idei szezonban is Anglia legjobb csapata lehet.

Gábor 2011-ben költözött Londonba, mert új életet szeretett volna kezdeni. Az ő szavait idézve: új kihívásra, impulzusokra volt szüksége ahhoz, hogy megfelelően motivált legyen az életben.

A kézicsapat ötlete 2012 végén jött. A Facebookon kezdett a londoni magyarok között a kézilabda iránt érdeklődők után kutatni. Több száz üzenetet írt, de a toborzás akkor lendült meg igazán, amikor a Londonfalva portál kirakta Gábor felhívását az oldalukra.

Ettől kezdve rengeteg angyal jelölt jelentkezett, akik közül persze idővel sokan lemorzsolódtak. Szép lassan kialakult a csapat magja, akik aztán egyre jobban összekovácsolódtak. Munka után edzettek, munka után játszottak. (A múlt időt el is hagyhatnám, mert ez ma is így van.)

Kondor Gábor a Ruislip Eagles elleni bajnokin (Fotó: Krányik Attila)

"Ez a csapat ad erőt minden nap ahhoz, hogy kitartsak a céljaim mellett, és győzelemre vezessük az Angyalokat." – mondja Gábor, aki már idehaza is odavolt a kézilabdáért. A főiskolán ő maga is játszott, de aztán ez elmaradt az életéből. A szenvedély viszont nem: mindig követte, mi történik a sportágban.

A brit kézilabda finoman szólva sem tartozik a világ élvonalába, de a londoni olimpia óta, mintha megmozdult volna valami. Sőt, éppen a magyar angyalok adhatnak nagy lökést a sportágnak.

Az Angels az előző szezonban veretlenül nyerte a brit másodosztályú bajnokságot. Idén pedig már az első osztályban is két győzelemmel áll. Erre a Londoni Sport Szövetség is felfigyelt. Ezt mutatja a velük kötött megállapodásuk is.

Az Angels legutóbbi, Ruislip Eagles elleni mérkőzésének összefoglalója. (A Huniverse LaTod felvétele.)

– Bajnoki esélyes a csapat? – kérdeztem Kondor Gábortól.

– Mindenféleképpen. Persze még sok van hátra az idei sorozatból, és egy meghatárázó játékosunk elég komoly sérülést szenvedett, de bízom abban, hogy tudjuk pótolni. 12 mérkőzés még előttünk áll, ami nagyon sok. Bármi megtörténhet, de a csapat  hozzáállása megfelelő ahhoz, hogy Anglia legjobbja legyen.

– Azt ki lehet jelenteni, hogy a legfőbb rivális az Olympia HC?

– Igen, az eddigi mérkőzések is azt mutatják, hogy e két csapat között dőlhet el a bajnoki cím sorsa. Lehet itt felkészültségről, szakmai tudásról vagy hozzáállásról beszélni, de sok múlik majd azon, hogy az adott napon, ki milyen formát mutat. Ebben a bajnokságban már nincs könnyű ellenfél. Lásd az utolsó csapat ellen is egy szoros, négygólos mérkőzést játszottunk. Eléggé kiegyenlített a mezőny.

– Az angol bajnok az EHF-kupában indulhat. Milyen lenne találkozni valamelyik magyar gárdával a nemzetközi porondon?

Hajrá! (Fotó: Krányik Attila)

– Na, az lenne az igazi nagy durranás, ha angol csapatként – hiszen hivatalosan brit színeket képviselünk, habár mindenki tudja hogy az Angels egy magyar csapat –, két magyar gárdával versenyeznénk az EHF-kupában. Bárcsak ott tartanánk már!

– Úgy tudom, még Ambros Martíntól is sikerült ellesned néhány edzésmódszert. Hogy érzed magad az edzői szerepben?

– Kissé fura volt az elején. Kezdő edzőként én is sok újdonságot tanultam, és persze tanulok még mindig. Igen, még Ambros is segített pár kedves szóval, szakmai tanácsokkal és kollégának tekintett. Tudta, hogy merre dolgozom, és nagyon segítőkész volt. De tényleg úgy gondolom, hogy ez a munka, amit elvégeztem, nem csak az én nevemhez köthető, hiszen kollégámmal, Szántó Andreával "fej-fej mellett", közösen visszük diadalra a csapatot. Az idei évben neki is sokkal több szerep jut. A lányok és én is úgy gondoljuk, ezzel a csapat csak nyerhet, hiszen a huszonéves profi pályafutása alatt szerzett tapasztalatát badarság lenne nem hasznosítani.

Szántó Andrea a Ruislip elleni bajnokin (Fotó: Krányik Attila)

– A brit kézilabdának – hogy finoman fogalmazzak – még van hová fejlődnie. Hogyan látod a jelenét és jövőjét? Megmozdult valami az olimpia óta?

– Igen, van még hova fejlődnie. Ebben idén a London Angels sokat segített. A tavalyi 7-ről 8-asra bővült a női élmezőny. Mindenki próbál erősíteni, hogy ütőképesebb csapata legyen. Tavaly még azt mondtam, hogy az élmezőnyben van 2-3 erős csapat. Most azt mondom, az idei évben már van 2-3 nagyon erős, és 4-5 erős gárda. A sorrendet nem tudnám most megjósolni. Már az idei két fordulóban is voltak meglepetések, ami arra utal, mindenkire nagyon figyelni kell.

– Mennyi kézilabda osztály van Angliában? Milyen a bajnokságok lebonyolítási rendszere?

– Női vonalon, még csak két osztály van, és a másodosztály színvonala még elég alacsony. Sok gárdának van második csapata, így próbálják fejleszteni az első csapatot is. Ez pluszt adhat a sportágnak. Idén már az utánpótlás képzésben is részt vesz klubunk iskolai szinten.

– Apropó, a Londoni Sport Szövetség is felfigyelt a kiváló eredményeitekre. Beszélnél kicsit a velük kötött együttműködési megállapodásról?

– A Londoni Sport Szövetség az idei évben 25-30 szatelit klubot hoz létre. Ebből London észak-keleti területének 4 iskolájában népszerűsítjük a kézilabdát. Ez egy két éves megállapodás és támogatási rendszer, ami bizonyítja, hogy most már tényleg megkezdődött a sportág fejlesztése. Pár éven belül ennek eredménye is lesz.

– Ha jól tudom, az élvonalbeli szereplés feltétele, hogy a klub rendelkezzen U18-as juniorcsapattal is. Ezzel kapcsolatban hogyan álltok?

– Az U18-as edzések októberben kezdődnek. Lehetséges, hogy vegyes csapatok lesznek majd, hiszen a szatelit klubokból érkezhet pár tehetséges játékos.

– A játékosok munka mellett járnak edzésekre és mérkőzésekre is. Miből tudjátok finanszírozni a működési költségeket? A jó szereplés előcsalogatja a szponzorokat?

– Igen, a játékosok nagyrészt még saját maguknak fizetik a terembérletet az edzésekre. Anglia egy gazdag ország, de a sportág még nem terjedt el annyira, hogy igazi nagy szponzorokat vonzzon. Szerintem eljön majd az az idő is, csak arra még várni kell. Mi egyelőre főként a londoni magyar vállalkozások támogatására számíthatunk, de ahogy haladunk előre, egyre nehezebb lesz fenntartani a klubot. Ha netán kijutnánk nemzetközi porondra, akkor meg végképp. Úgy gondolom, ha az eredmények jönnek, akkor nagyobb szponzorok is megláthatják az esélyt bennünk. Azt, hogy akár Európa szerte ismert csapat lehet a London Angels. Bízom a jövőben.

A szurkolótábor egyre nő (Fotó: Krányik Attila)

– Mekkora kerettel dolgoztok? Idővel magyarokon kívül más nemzet játékosai is csatlakozhatnak?

– Jelenleg mindkét csapat kerete 17-18 fős. Mivel az angol utánpótlásban is elkezdtünk dolgozni, elképzelhető fiatal tehetségek felbukkanása. Őket be kell majd építeni a  csapatba. De nem hiszem, hogy a magyar játékosoknak egyhamar komoly vetélytársai lennének. A csapat "magyarsága" egyelőre nincs veszélyben.

– A riválisok közül mennyi az "igazi" brit csapat? Vannak lengyel, spanyol vagy egyéb "nemzeti" csapatok rajtatok kívül?

– Igazi brit csapat nem nagyon van. Vannak csapatok, amelyekben szerepelnek britek, de a bevándorlók hozták be ezt a sportot a szigetországba. Főleg  spanyolok, franciák, dánok, svédek, norvégok, németek, lengyelek és románok. Azért az említésre méltó, hogy a NEM Hawks csapatában játszik az a Holly Lam-Moores, aki a 2012-es Olimpián a brit válogatottban játszott.

– Azt tudom, hogy korábban a Győrrel bajnok és kupagyőztes Burghardt Rozália is védett a London Angelsben. Vannak még rajta kívül olyanok, akik korábban profi játékosok voltak?

– Igen, többen is vannak, akik korábban magyar élvonalbeli csapatoknál edzettek. Például Szántó Andrea, Fodor Ágnes, Hrabovszki Regina, Mezei Csilla, Homonnai Anikó vagy Orbán Dóra. A többiek is elég erős mezőnyből érkeztek. A játékosaink zöme legalább az NBII-t megjárta.

– Mennyit edzetek és milyen gyakran vannak meccsek?

– Edzési lehetőségeink sajnos korlátozottak. Minden héten egyet edzünk, plusz egy mérkőzés. Ez már két napot foglal le mindenki életében. Ha szeretnénk még egy edzést beiktatni, az már a munka rovására menne. Ezt addig nem tudjuk megoldani, amíg a játékosoknak profi szerződést nem tudunk ajánlani. Sokkal több lehetőség lenne ebben a csapatban, ha lenne rá igazi keretünk. Ezért példaértékű a lányok munkája. A munka mellett szinte minden szabadidejüket ennek a sportágnak és csapatuk sikerének szentelik. Példaértékű lehet ez mindenki számára.

– Mennyit kell legmesszebbre utaznotok bajnokira?

– Most két hét múlva például Manchesterbe 4-4 és fél óra lesz az út, de legmesszebb a Leeds elleni bajnokira utazunk majd, ami több mint 5 órás utat jelent.

– Úgy tudom, már van gyúrótok is. Szeretnétek még bővíteni a stábot? Tartotok még játékos "válogatásokat"?

– Igazából a játékosok folyamatosan érkeznek még a mai napig is, de sajnos már csak korlátozott számban tudunk felvenni új tagokat. Egy esetleges harmadik csapat indításához a jelen körülmények között sajnos nincs lehetőségünk. A szakmai stáb és az idő hiánya nem ad erre lehetőséget.

– Az edzésekre és a bajnokikra a londoni olimpia egyik edzőpályáját, a kelet-londoni Barking Sporthouse Arenát bérlitek. A sportcentrum színe ugyan remekül passzol a mezetek színéhez, ellenben nagyon sokat kell oda utazni. Meg vagytok elégedve a körülményekkel? London központjához kicsit közelebb már nagyon drága lenne pályát bérelni?

A Barking Sporthouse Arena (Forrás: londonangelshc.co.uk)

– A lehetőségek nagyon korlátozottak Londonban. Nincs sok megfelelő méretű pálya. Bár lehet, hogy pár hét múlva sikerül átköltöznünk egy új helyre. Ez gazdaságilag sokkal előnyösebb lenne a klubnak és a játékosoknak is. Folyamatban van az ügy.

– Sajnos már-már közhely, hogy a második legnagyobb "magyar" város London lett. Már bőven 200 ezer fölöttire teszik az ott élő magyarok számát. Gondolom, a bajnokságban induló csapatok közül az egyik legnagyobb szurkolótábora az Angelsnek van...

– Az a szám inkább már 300 ezer, és több mint félmillióan vannak az Egyesült Királyságban. Ezt azért mondom, mert szurkolóink már nem csak Londonból, hanem Nottinghamből is érkeznek. Hihetetlen érzés, hogy valaki képes két órát autózni azért, hogy lásson egy színmagyar csapatot játszani. Igen, nekünk van a legnagyobb szurkolótáborunk. Az elsőosztályú csapatok játékosai is csak tátott szájjal lesnek, mert ilyet még nem láttak. Büszkék is vagyunk rájuk.

– A "normál" kézilabda mellett brit strandkézilabda bajnokságban is indultatok, sőt meg is nyertétek. Másként készültök erre a bajnokságra vagy elég, ha a teremben gyakoroltakat átemelitek?

– Nem, nem elegendő. Az alapokat nyilván onnan vesszük, de ez teljesen más stratégiát igényel. A pontszámítás is más. A mezőny ebben az évben sokkal erősebb volt mint tavaly. Idén tudtunk homokon is készülni a tornára, és reméljük, hogy a jövőben is lesz rá lehetőségünk. Címvédőként kötelességünk jövőre is ugyanezért a címért harcolni. Megszerezni nem volt könnyű, de megtartani, és folyamatosan a csúcson maradni még nehezebb. Jövőre már mindenki hegyezi majd a vasvillákat ellenünk, hogy megverjenek minket.

– Tegyük fel: egyszerre kapnál állásajánlatot egy magyar csapattól és a brit nemzeti válogatottól. Mit tennél?

– Addig, amíg a céljaimat nem értem el ezzel a csapattal, addig ilyeneken nem is gondolkozom.

– Férficsapatot nem szerveztek?

– Ha kapacitásunk és időnk engedi, talán a jövő évben már egy férfi csapat toborzását is el tudjuk indítani.

A csapattal kapcsolatos aktuális események a facebook oldalukon találhatóak.