Nagy Vilmos: Hasonlít a stílusod – főleg a hanghordozásod – Galla Miklóséhoz. Ez tudatos? Inspirált téged a L’art pour l’art Társulat?

Beliczai Balázs: Galla Miklós és a L’art pour l’art Társulat felívelése egybeesik középiskolás éveimmel. Ez az a kor, amikor az ember különösen fogékony minden új szellemű dologra, legyen az humor vagy zene. Munkásságuk valóban meghatározó volt számomra.

NV: A gyorsan változó celebvilág nem jelent problémát a paródia műfajnak? Hiszen egyre kevesebb az állandó személyiség a köztudatban, gyorsan elkopnak…

BB: Így van. Ez az oka annak, hogy a műsoromnak mindig csak egy része a paródia, és mellette még mesélek a saját életemről, egyéb megfigyeléseimről. Két feltétel van ugyanis: karakteres, azaz könnyen karikírozható egyéniség legyen az alany, valamint, hogy sokan ismerjék. Lassan tényleg elfogynak azok, akikről mindkettő elmondható.

NV: A színészmesterséggel is próbálkoztál. Hol játszottál és milyen szerepeket?

BB: Nagyobb rendszerességgel csak pár mondatos szerepeket játszottam. Ezt Székesfehérvárott a Hair című musicalben tettem, valamint a Madách Kamara Színházban. Ezenkívül két filmben és két tévésorozatban is kipróbálhattam magam.

NV: Amikor paródiát készítesz, eszedbe jut, hogy az milyen hatással lesz a „kifigurázottra”? Úgy értem finomítasz a poénon, ha tudod, hogy egy sértődékeny ember a célpont?

BB: Nem, mert nem ismerem annyira a hírességeket, hogy tudjam, ki mennyire érzékeny. Megbántani nem szeretnék senkit, és remélem is, hogy senkinek nem lettek miattam álmatlan éjszakái. Közismert maffiózókat mindenesetre ezután is ritkán parodizálok majd. Ki szeretne levágott lófejet találni az ágyában?

NV: Somogyi András kollégád talán még nálad is több ember bőrébe bújik. Az ő fellépései lényegében az elejétől végéig paródiák. Lesitek egymás „áldozatait” vagy le vannak osztva közöttetek a figurák?

BB: Nincs ilyen leosztás, de például legutóbbi közös fellépésünkön, mikor előtte kerültem sorra, direkt figyeltem arra, hogy ne parodizáljak olyan hírességeket, akiket ő is szokott. Az én műsoraimnak tényleg csak egy kis része a paródia, csak színesíteni szeretném vele a stand up-om.

NV: Kivel vagy legjobb kapcsolatban a Dumaszínházasok közül? A közös fellépéseken kívül szoktatok együtt lógni?

BB: A Humorfesztivál után nagyon sok közös fellépésünk volt Ádámmal. Számos emlék köt össze bennünket, de Bödőcs Tibivel is eléggé egy húron pendülünk. Ebből egy közös Dumaszínház-est is kikerekedett nemrég.

NV: Láttam, hogy Kiss Ádámnak zongoraleckéket is adsz néha. Játszol más hangszeren is?

BB: Papírral bevont fésűn még nagyon jó vagyok. De egy triangulummal se lehet nagyon zavarba hozni. Amúgy tényleg csak a zongora.

NV: Elég sok werkfilmet találni rólatok a neten. Ádám gyakran videóz lesből, orvul benneteket? Tudatos az ilyen gerillamarketing vagy csak magatok szórakoztatására csináljátok?

BB: Alapvetően saját szórakoztatásra készülnek, de ha indul a szezon, a Showder Klub el szokta kérni ezeket promóciós célokra.

NV: Hogyan viseled a negatív kritikát?

BB: Ha építő jellegű, akkor igyekszem tanulni belőle. Ha csak egyszerűen leírják, hogy nem vagyok elég jó, ma már akkor sem esem kétségbe. Gondolom, nem hívogatnának fellépni, ha tényleg olyan rossz lennék.

NV: Tóth Eduval a nyáron egy kutyamenhelyen is sztorizgattatok a blökikért. Gyakran jótékonykodtok vagy ez kivételes eset?

BB: Rendhagyó alkalom volt. Szoktunk jótékonykodni, de mára már annyi ilyen felkérés érkezik, hogy megválogatjuk, s inkább csak akkor megyünk, ha pl. beteg gyerekek javára megy a dolog, és átlátható, hogy tényleg hozzájuk jut el a befolyt összeg.

NV: Mennyire szeretsz improvizálni fellépések közben?

BB: Ez az adott szituációtól is függ. Ha egy vállalati rendezvényen vagy partnertalálkozón lépek fel, és nem elég oldottak a vendégek, akkor nem nagyon kísérletezem ilyesmivel. De egy Dumaszínház-esten bármi megtörténhet.

NV: Londonban rengeteg magyar él. Úgy tudom, te is jártál már a Dumalondon járaton egyszer. Hogy tetszett a város és a közönség? Készültök esetleg külön poénokkal az ott élőknek?

BB: Nekem azért is volt fantasztikus élmény, mert addig még turistaként sem jártam ott. Külön poénokkal nem készültem, de azt átgondoltam, mik azok a részek a műsoromban, amik azért másként ülnek egy londoni közegben, ellentétben a megszokott magyar valósággal.

NV: A Dumaszínházasok közül többeknek jelent már meg könyvük. A te terveid között szerepel az írói tevékenység?

BB: Egyelőre nem, mert ami mondanivalóm, gondolatom van, azt a színpadon is ki tudom fejteni. Az írás nem az én műfajom. Valahogy élőszóban jobban ki tudom magam fejezni.

NV: Beliczai Balázs hasonmás versenyt hirdettél a honlapodon. Lehet, hogy hamarosan több helyen is felbukkansz egyszerre országszerte?

BB: Azt azért nem szeretném. Veszélyes lenne például, ha az alteregóim szélhámoskodnának a nevemben.

NV: Mi jelent még kihívást számodra humoristaként?

BB: Például az, hogy ha egy helyre visszahívnak, akkor ott legalább olyan jó legyek, mint az előző fellépésemen, ami alapján engem érdemesnek találtak még egyszer meghívni oda.

NV: Mennyiben más a rádiókabaréban illetve a showder felvételeken előadni?

BB: A rádiókabaréban kötetlenebb, hiszen csak a hangomra kell figyelnem. Ha nem fésülködtem meg rendesen, az természetesen kellemetlen, de nem fogják ismételni a Cool Tv-n ezerszer.

NV: A honlapodról megtudható, hogy Sandokan a példaképed. Rajta kívül van esetleg más is, akire felnézel?

BB: Humoristák közül John Cleese, aki a Monty Python tagja volt. Ritka, hogy valaki jó író és jó előadó is legyen egy személyben, de nála ez összetalálkozik.

NV: Melyik volt a legfurább, legérdekesebb helyszín vagy közönség ahol/aki előtt felléptél?

BB: Egyszer egy szállodai szobában három embernek kellett fellépni. Kettő ült a kanapén, egy a fotelben. Jól szórakoztak. Aztán cseréltek azokkal, akik egy másik szobában például egy zenekart hallgattak, ez ugyanis egy szálloda megnyitóján volt. Minden szobában más műsor ment az ünnepség vendégeinek.

NV: Hogy mennek a rajongói oldaladon található BB-shop ajándéktárgyak? Kifejezetten érdekelne az általad kilélegzett levegőt tartalmazó üvegcse, a balázsos akkumulátor és a balázsos csekk forgalma.

BB: Ne is kérdezd! Veszteséges. Például teljesen fölöslegesen lélegeztem ki egy csomó levegőt, a kutya nem veszi.

NV: Hogyan kapcsolódik ki Beliczai Balázs? Van valami hobbid?

BB: Klasszikus zenét szívesen hallgatok, meg elzongorázgatok.

NV: Hajdú Balázs említette a Dumaszínház focicsapatát. Te is benne vagy a csapatban, s ha igen milyen poszton?

BB: A tiszteletbeli ultra-drukkerek posztján. Ez azt jelenti, hogy még egyik meccsükön sem voltam kinn, de nagyon szurkolok nekik. Fociban ugyanis nem vagyok túl ügyes. Ha beállnék közéjük és megpróbálnék játszani, valószínűleg hamar feltennék a kérdést: „Balázs, hát te mért nem ezzel lépsz fel? Ez viccesebb, mint bármi, amit eddig csináltál!”