Ez a sorozat azoké, akik megérdemelték volna az Aranylabdát, de valamiért lemaradtak róla. A lista szubjektív, lehet vitatkozni, de speciel ebben az esetben nem érdemes, mert most bizony Puskás Ferencről lesz szó.

A Száguldó Őrnagy, akit a világ legtöbb részén a leghíresebb magyarként tisztelnek, többszörös magyar és spanyol bajnokként, többszörös BEK-győztesként, olimpiai bajnokként egyszer sem kapta meg az Aranylabdát. A kiváló gólvágó 1960-ban a legnagyobb európai kupasorozat fináléjában mesternégyest lőtt az Eintracht Frankfurtnak, a La Ligában 25-ször talált be, míg a BEK-ben 12-szer volt eredményes. A Marca szerint, ha Albert Flórián is Aranylabdás lehetett, akkor a magyar futballtörténelem legjobb labdarúgóját, Pancho-t is megilletné legalább egy.

A Puskás Hungary című dokumentumfilm trailere:

Szegény sváb családban született Purczeld Ferenc néven 1927. április 1-én. A család 1937-ben magyarosította nevét Purczeld-ről Puskásra. Édesapja a Kispest FC játékosa volt, majd a jogutód Budapesti Honvéd edzőjeként dolgozott.

„Olyan házban laktunk, ahol volt 32 lakó, 132 gyerek és állandóan rá voltunk utalva a focira. Jóllakva, vagy éhesen, de mindenünk a labda volt. Bozsik Cucuval, aki a legjobb barátom volt, egymás mellett laktunk, egész nap futballoztunk. Sokan mondták, hogy jól csináljuk. Apám, aki akkoriban már szegre akasztotta a futballcipőt és a Kispest edzője volt, mégis mindig talált kifogást a játékunkban. Ez volt a szerencsénk. Cucu is, én is, Neki akartunk mindig jól játszani.”

Puskás már 15 évesen bekerült a kispesti felnőtt csapatba. (A húszéves alsó korhatár kijátszása érdekében hamis adatokkal, Kovács Miklós álnéven). 1943 őszén játszott legelőször, amikor egy influenzajárvány tizedelte a kispesti játékosokat. Ebből a kezdeti időszakból származik akkori idősebb játékostársaitól a „Puskás Öcsi”, és a „Sváb” becenév is.

1945 augusztusában a második világháború után első ízben összeállt magyar válogatottal részt vett az első nemzetközi mérkőzésén, melyen 5:2-re győzték le az osztrákokat. Az Aranycsapat, élén Puskással – aki csapatkapitány és vezéregyéniség lett – minden idők legsikeresebb magyar válogatottjává vált. Imádták és istenítették őket. 1950. május 14-től 1954. július 4-éig – a berni vb döntőben elszenvedett vereségig – 32 meccsen keresztül nem kaptak ki. (Döntetlen is csak négy csúszott be.)

Az Aranycsapat első nagy győzelme az 1952-es, Helsinkiben rendezett nyári olimpiai játékok megnyerése volt. A torna döntőjében 2-0-ra verték Jugoszláviát. A következő sikerre sem kellett sokat várni, hiszen 1953-ban (az Eb elődeként) megrendezett Európa-kupa döntőjében – a római Olimpiai Stadionban, 80 ezer néző előtt – 3-0-ra verték az olasz gárdát. Puskás tíz góljával a torna legjobb góllövője lett.

Egy anekdota szerint a szövetség abban az időben egyre gyakrabban csúszott a játékosoknak járó prémiummal. Egy 1952-es zürichi mérkőzésen a svájciak már 2-0-ra vezettek, mikor Puskás érdeklődni kezdett a kispadon ülő Sebes Gusztávnál a honorárium felől: „Guszti bácsi, még mindig nincs pénz a győzelemért?”. Az edző megnyugtatta a játékost: „De van!”. A magyar csapat fordított és végül 4:2-re győzött.

Az Aranycsapat egyik legemlékezetesebb győzelmét 1953. november 25-én, a Wembley stadionban lejátszott angolok elleni találkozón aratta. Az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették ezt a találkozót, ahol két világ, két futballnagyhatalom: a sportág szülőhazája és az új játékstílust bevezető olimpiai bajnok csapott össze. Az „angol oroszlánok” a „mágikus magyarok” ellen. Az angolok talán kicsit lekezelték a magyarokat, a mérkőzés előtt be sem melegítettek különösebben, bár ezzel a több mint százezer nézőt is megtisztelhették volna.

Ínyenceknek az Évszázad meccse 1953-ból, angol kommentárral:

Az eredmény, ugyebár ismert.

Egy angol sajtóvélemény a meccs után:

„Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg… A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon – csak a magyart nem… Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.”

Az ország a kommunizmus közepette is tombolt. Talán az Aranycsapat volt az egyetlen szelep, amely még segített az embereknek kiengedni a gőzt. Egy részlet Zelk Zoltán „Rímes üdvözlő távirat” című verséből, amelyet a londoni 6:3 után írt:

Mert nemcsak néz a néző: játszik,

a labdával ő is cikázik

a védők közt. Cselez is, lő is.

Csapatával veszít is, győz is.

Akárcsak most, ugye barátom -

mintha egy óriás lelátón

külön-külön és mégis együtt

a rádiót fülelve lestük

Puskást, ahogy lefut cselezve,

Bead, s aztán… haj, balszerencse!

Kocsis fejes kapufára

Csattan, de jő Bozsik s bevágja!

S Hidegkúti talál megint utat

a kapu előtt, s benn a féltucat!

Puskás ezt a meccset tartotta pályafutása legszebb eredményének. A következő év májusában a Népstadionban megrendezett visszavágóról az angolok 7-1-es vereséggel (mennyire más ez, mint a Jugók elleni 1:7!) távoztak, amely szintén jórészt Puskásnak volt köszönhető.

Az egyik válogatott mérkőzésen történt, hogy az ellenfél kivonult melegíteni a pályára, keményen készültek, eközben Puskásék a kezdőkörbe mentek, és azt játszották, hogy a félpályáról a kapujuk felé rúgták a labdát, de úgy, hogy az csak a felsőlécet érinthette. Az ellenfél egy idő után megunta a bemelegítést, és némán nézte őket.

Ezek után az 1954-es svájci világbajnokság egyértelmű esélyesének tartották a magyar csapatot, amely ennek megfelelően egészen a döntőig könnyedén menetelt. A berni döntőben elszenvedett 2-3-as vereség azonban egy négy és fél éves sorozatnak vetett véget. Az esettel kapcsolatosan számos szóbeszéd terjedt el. Feltűnő volt, hogy a döntő után több német játékos is kórházba került, ami doppingolásra utalt, de bizonyítást csak 2010 októberében nyert: a németeknek egy pervitin nevű ajzószert injekcióztak be, amelyet azonban csak a 60-as évektől tiltottak be.

A második hely mindenesetre óriási csalódás volt. Néhány elemző az ’56-os forradalom felé vezető út egyik fontos állomásának tartja a válogatott berni vereségét.

Puskás páratlan játékát rendkívüli robbanékonyság, tökéletes labdakezelés, kiismerhetetlen cselek, szinte centiméterre pontos átadások, gyors helyzetfelismerés és briliáns ballábas lövések jellemezték. A válogatottban 85 mérkőzésen 84 gólt szerezett (találati aránya: 0,988). Összehasonlításképpen Pelé a brazil válogatottban 92 mérkőzésen "csak" 77 gólig jutott (0,837).

A Száguldó Őrnagy 1942 és 1956 között a Kispestben és jogutódjában 349 bajnoki mérkőzésen 358 (!) gólt szerzett. Nem csoda hát, hogy a Honvédban már senki nem játszhat 10-es mezben, hiszen a klub legnagyobb játékosa előtt tisztelegve visszavonultatta mezszámát.

Az 1956-os forradalom kitörésekor a Honvéd egy Európa Kupa-mérkőzésen vendégszerepelt Spanyolországban. A bizonytalan hazai állapotok miatt a csapat úgy döntött, hogy vár a visszatéréssel. Amikor a szovjet hadsereg leverte a forradalmat, Puskás és a csapat néhány másik tagja úgy döntött, Bécsben marad. A kommunista párt részéről már a játékosok döntése előtt óriási lejárató kampány indult Puskásék ellen. Figyeltették, „Vándor” néven dossziét is nyitottak róla 1958 tavaszán, sőt a Belügyminisztérium hazaárulás miatt elrendelte Puskás körözését is. Az Aranycsapat ezzel véglegesen feloszlott. A többi emigráns játékoshoz hasonlóan ő sem rendelkezett játékengedéllyel, így a pályafutásában átmeneti szünet következett. Az emigráció miatt az MLSZ közbenjárására a FIFA 18 hónapra mindnyájukat eltiltotta a játéktól.

Kocsis Sándorhoz és Czibor Zoltánhoz hasonlóan Puskás is Spanyolországba költözött. Rövidesen barátságot kötött Alfredo Di Stéfano-val, és zsenialitásuk révén a Real Madrid a legjobb európai futballklubbá vált. Hatszor nyerték meg a nemzeti bajnokságot és további három alkalommal hódították el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.

Az 1960-as BEK döntőben az Eintracht Frankfurt ellen 7-3-ra nyert a Real, Puskás ebből négy gólt szerzett, amely máig élő rekord. A tornán hét meccsen szerzett tizenkét góljával elnyerte a Pichichi-trófeát, azaz spanyol gólkirállyá választották.

Puskás összesen négyszeres spanyol gólkirály lett, 1961-ben pedig megkapta a spanyol állampolgárságot is. Így az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra már a spanyol válogatott tagjaként utazott Chilébe. Szereplése azonban csalódást okozott, hiszen a három meccs egyikén sem sikerült a kapuba találnia.

Puskás mindig nagy gavallér és segítőkész volt barátaival, ismerőseivel. Az alábbi anekdota valamelyest rávilágít erre.

Papp László 1963 decemberében Madridban lépett szorítóba a spanyol Folledo ellen. A tét a középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. Zúgott a harsány biztatás a spanyolok kedvencének. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátó egyik szögletében a „Hajrá, Papp!” kiáltás is. Ettől kezdve Papp szurkolói a mérkőzés végéig lankadatlanul biztatták a magyar fiút, aki végül biztos győzelemmel szerezte meg az Európa-bajnoki címet.

Az első gratuláló Puskás volt, aki a szorító közelében szurkolta végig a mérkőzést. – Nem értelek, „Öcsi”! – jegyezte meg Papp. – Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme: ma este több száz magyar buzdított itt engem. – Tévedsz, „Görbe”! (ez Papp beceneve) – magyarázott Puskás. – Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket itt. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged biztassanak. Becsülettel rászolgáltak a fizetésre...

Puskás végül 1966-ban, 39 évesen fejezte be játékos pályafutását.

1967-től edzőként tevékenykedett. Az évek során tíz országban, az Antarktiszt kivéve az összes földrészen dolgozott. Edzőként elért kiemelkedő eredményei a kétszeres görög bajnoki cím (1970 és 1972) és egy BEK-döntő (1971) a Panathinaikosz Athénnal. Később ausztrál bajnok (1991) és kupagyőztes (1990) lett a Melbourne Hellas csapatával.

Esős idő volt, a pálya felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, a lövések a latyakba ragadtak, vagy el-fölcsúsztak, falsul kipenderültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról. Átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes volt. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban: – Mondja, Öcsikém! Hogyan lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladtak, vagy messzire elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogyan csinálja? Mi ennek a technikája?

- Úgy kell rúgni, művészkém – kacsintott a csatár.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség 2009-ben Puskás Ferenc-díjat alapított, melyet minden évben a legszebb gólt rúgó játékos kap. Nevét 2006 augusztusa óta a 82656-os sorszámú kisbolygó is viseli, amelyet magyar kutatók fedeztek fel a spanyolországi Calar Alto Obszervatóriumban.

Pancho, Pancho!