Talán nekik köszönhető, hogy a magyar foci – évtizedek sikertelenségébe belefásult – szurkolói újra felemelték a fejüket. Nekik köszönhető, hogy egyre növekvő táboruk nem a totális apátia, hanem a humor oldaláról figyeli a hazai "sztárokat". A teljes kilátástalanság és kongó lelátók után valljuk be, ez nem kis teljesítmény. Interjú a TrollFoci három szerkesztőjével.
.JPG)
.JPG)
.jpg)
.JPG)
Na, most én tudom, hogy ez a cím zseniális. Én írtam. Hogy miről szól az interjú, az még ennél is jobb. Alfredo Moreno Galera cipődizájner és gyártási menedzser, a spanyol Elche városából. Az Alicantétől nagyjából 20 kilométerre fekvő város Spanyolország legmelegebb éghajlatú részén található, ahol olyan petárda- és rakétaháború dúl minden év augusztus 14-én, ami egy mezei magyarnak közelről nemhogy szokatlan, de egyenesen beszaratós. Nekem legalábbis az volt. Nézzünk Alfredo történetén keresztül egy kicsit távolabb, hazánk határain túl! Lássuk, hogyan él egy spanyol fiatal 2014-ben Elchében, ahol se Fidesz, se MSZP, se Jobbik, se villa, se kanál. Van viszont rengeteg pálmafa, ami az UNESCO-nak is feltűnt.
Az Elchén keresztül folyó Vinalopó medre ilyen színes is volt
A hazai rendezésű U19-es Eb-ről a magyar válogatott már a csoportkörben kizúgott. Fogalmazhatunk úgy is, hogy csapatunk hősies meccsen vívta ki az új-zélandi vb-re való kijutást. Mindenki értelmezze saját belátása szerint a Mészöly-csapat teljesítményét. A tornából mindenesetre maradt még egyéb izgalom. Például a döntő. Gondoltam nézek igazi focit. Irány a Szusza Ferenc Stadion és a német-portugál U19-es Eb-döntő!
Rácsok mögül
Budapest. (A frizurám még mindig tökéletes.) Éppen a kocsiból kászálódok ki, amikor egy középkorú férfi mellém battyog és udvariasan felkínálja a Fedél Nélkül-t. Szégyellem, de az „egy-lépés-hátra” szenzorom automatikusan bekapcsol, pedig a fazon egyáltalán nem tolakodó. Illedelmesen és érthetően beszél. Újság és pénz gazdát cserél, erre kicsit felbátorodva mondja: „Bocsásson meg, soha nem hagyom ki az esélyt: arra az esetre, ha bármilyen munkát tudna – bármit elvállalok –, megadhatom a számomat?” Erre én egy laza „hátperszét” lehelek, miközben azon gondolkodom, milyen jó, hogy néhány hajléktalannak van mobiltelefonja. Mondom néki: nem ígérhetek semmit munkaügyben. Mire ő: sebaj, minden apró esély számít az életben.
Ma választások vannak. Én nem választok.
